Menu Close

Egy hónap után leltek rá a nejlongubóba zárt holttestre

Még csak hajnali háromnegyed hat volt, amikor Fabian belépett a helsingborgi rendőrőrs legfelső emeletén levő tárgyalóba. Pár órán belül itt lesz az egész csapat, hogy meghallgassák Szikla előadását arról, mit talált az ICA Maxi térfigyelő kamerái által készített felvételeken a Lennart Andersson meggyilkolását megelőző hét anyagából. Az utóbbi napokat ugyanis ennek vizsgálatával töltötte, és valamennyien abban reménykedtek, hogy végre sikerül áttörést elérni a nyomozásban, amely – gyanúsított és valami erősebb nyom híján – mindeddig egy helyben állt.

Mi az a Matiné?

Vasárnap délelőttönként egy-egy regényből mutatunk részletet, jobbára kortárstól, remek szövegeket, történeteket. Ha tetszik, az oldal alján ott a kötet szerzője, címe, kiadója, irány a könyvesbolt vagy a könyvtár.

A Matiné eddigi termését itt találni.

Fabian azonban nem ezért volt most itt. Sőt, épp azért, hogy elkerülje a többieket. Bármilyen véleménnyel is volt az álmokról és a tudatalattiról, a legutóbbi rémálma rávilágított egy régóta meglévő, ám mindeddig tudatosan elfojtott érzésre, és most az egyetlen társaság, amire vágyott, a jegyzetekkel és fotókkal teletűzdelt, mágnestáblákkal borított fal volt.

Odaállt elé, és megállapította, hogy még mindig ott az összes információ. Bár két nyomozást gyakorlatilag már lezártak, a táblák még mindig tele voltak az áldozatok, az elkövetők és a tetthelyek fotóival. A különféle feljegyzések és ötletek között szerepeltek indítékok is, hol aláhúzva, hol bekarikázva, és számos színes nyíl kötötte össze egymással az információkat.

Közelről nézve a különféle gondolatmenetek nagyjából logikusnak látszottak. Távolabbról azonban nagyon is kaotikusnak, és így utólag belegondolva tökéletesen jellemezték azt, ahogyan az utóbbi hetekben dolgoztak.

Ugyanakkor volt még három másik, megoldásra váró ügyük is. Három párhuzamos gyilkosság, amelyek nem hasonlítottak egymásra. Három, teljesen különálló eset a maguk áldozataival és gyanúsítottjaival, a nyomokkal, amelyeket követniük kellett, az átvizsgálásra váró tetthelyekkel, és az elméletekkel, amelyeket alaposan át kellett gondolni.

Fogalma sem volt már, hány embert hallgattak ki az elmúlt héten, és hány térfigyelő kamera felvételét tanulmányozták át a legapróbb részletekig. Elég sokat, és bár voltak dolgok, amelyeket nem vettek észre, összességében mindent úgy végeztek, ahogy a nagykönyvben meg van írva, és végül sikerült is elfogniuk két elkövetőt, akiket a bíróság majd elítél, és megkapják méltó büntetésüket.

Ám be kellett ismernie, hogy az egyes történések indítékát és magyarázatát illetően igazából a sötétben tapogatóztak.

Ahogy az a kislányhang ismételgette álmában, az egészet rosszul tudták.

Nem kétséges, hogy az internetes hálózatok kiépítésével foglalkozó vállalkozó, Eric Jacobsén rejtett kamerákat szerelt fel több nő, így Molly Wessman otthonában is, és az is biztos, hogy Columbus álnéven közösült a nővel, majd a jelét a lába közé tetoválta. Ezt be is vallotta. Ám arra, hogy ricinnel mérgezte volna meg, sem bizonyíték, sem magyarázat nem volt. Még kevésbé elfogadható indíték.

Hasonló volt a helyzet Assar Skanåsszal is. Senki sem kételkedett benne, hogy a férfi pedofil, aki feláldozta volna a bal keze valamennyi ujját azért, hogy zavartalanul megerőszakolhassa a hatéves Ester Landgrent. A pedofília azonban még távolról sem magyarázat arra, hogy a szír fiút, Moonif Ganemet egy óriási mosógépbe gyömöszölje, és halálra centrifugálja.

És itt volt még Lennart Andersson esete is. Szikla beszámolója talán majd árnyalja a képet, de mindeddig még nem sikerült hihető magyarázatot találniuk arra, miért késelték halálra egy csomó szemtanú előtt az ICA Maxiban.

Mivel a három gyilkosság mindössze néhány nap leforgása alatt zajlott le, minden erejükkel azon voltak, hogy találjanak valami közös nevezőt, ami összekötheti az ügyeket.

Miután ez nem sikerült, próbáltak három különböző indítékot találni. Mindennel megpróbálkoztak az idegengyűlölettől kezdve a szexuális visszaélésig, és összevissza variálták őket, hogy egyezzenek a meglévő nyomokkal.

Folyton az indítékokról vitáztak. Mintha az egy olyan kulcs lenne, amely minden zárba jó. Ha sikerül megtalálniuk, az elkövető sem lehet messze.

Fabian odahúzott egy széket, és leült a mágnestáblákkal szemben. A fejében lassan alakot öltött egy merész gondolat, amely ellentmondott kollégái valamennyi okfejtésének és eddigi nyomozói tapasztalatának. De minél tovább nézte a képeket és feljegyzéseket, annál nyilvánvalóbbá vált.

Kis idő múlva azonban megszűnt a káosz, mintha sosem lett volna, és hirtelen elkezdett tisztán látni. A tér és az idő egy dolog. Az, hogy mi történt Északnyugat-Skånéban egy viszonylag behatárolható időszakban. Amit azonban most látott maga előtt, az valami egészen más volt.

A különbségekben rejlő hasonlóság.

Mindhárom gyilkosság annyira figyelemfelkeltő volt, és semmi máshoz nem hasonlítható, hogy talán épp az elképesztő különbségekben rejlett a közös nevezőjük. Gondolatai elkalandoztak, ám egy perc múlva már úgy vélte, meg is találta a forró nyomot, amit annyira kerestek.

– Nocsak. Hát te mit csinálsz itt, csirkefogó? – Szikla érkezett meg, egyik kezében kávétermosszal, a másikban egy laptoppal. – Nem mindennap látni téged itt ilyen korán. – Letette a termoszt. – Még csak hat óra húsz van.

– Tudod, hogy van ez így nyáron – vonta meg a vállát Fabian. Nem árulhatta el neki. Még nem. – Arra ébredtem, hogy már világos van, és képtelen voltam visszaaludni.

Szikla bólintott, ám a tekintetén látszott, hogy gőze sincs, miről beszél a másik.

– Ezért épp ide kellett beülnöd. Hát ez érdekes.

– Nem volt jobb ötletem.

Fabiannak szüksége volt még gondolkodási időre, és valami hihetőbb magyarázatra annál, mint hogy a lánya egy szeánsz során megidézett egy lelket, aki álmában megvilágosította.

– És te? Nem tudtam, hogy ilyen pacsirta vagy.

– Akkor nem ismersz. Berittől eltérően én egyre korábban ébredek. Hétvégén, mire felkel, én már a lefekvéshez készülök. Talán ezért is vagyunk még házasok – nevetett fel Szikla, és felcsapta a laptop tetejét. – Ma viszont egyszerűen csak időben be akartam érni, hogy megbizonyosodjam arról, hogy megfelelően működik a technika a reggeli előadásomhoz.

– Ja, tényleg, hiszen átnézted azokat a kamerafelvételeket.

Szikla bólintott.

– Bizony, és annyit mondhatok, hogy találtam néhány érdekességet. De majd akkor részletezem, ha mindenki itt lesz. Inkább te mesélj, hogy épp mivel foglalatoskodsz.

– Hogy mondod?

– Fabian. Itt üldögélsz, és bámulod a nyomozati anyagokat, amelyek közül kettőt már gyakorlatilag lezártunk.

– De a harmadikat nem. Ott még gyanúsítottunk sincs.

Szikla felsóhajtott, és a fejét csóválta.

– Na jó, ha nem akarod elmondani, hát… – Ám ennél tovább nem jutott, mert megcsörrent a mobilja. Homlokát ráncolva pillantott a kijelzőre. – Szikla vagyok… Vagyis Sverker Holm.

Nem az ezt követő tőmondatok ébresztették rá Fabiant, hogy valami komoly dolog történt.

– Igen… Rendben… Megyünk.

Hanem az, ahogyan Szikla arcából egy pillanat alatt kifutott a vér.

*

Fabian nem egyszer érezte már az oszlás szúrós, édeskés szagát. Stockholmban, még kezdő rendőrként, nyaranta gyakran hívták ki őket a lakók, akik hullaszagot éreztek a lépcsőházban. Most azonban épp arra lett figyelmes, milyen enyhe ez a szag. Annak ellenére, hogy Evert Jonsson már több mint egy hónapja halott volt.

Az pedig még különösebbé tette az esetet, hogy a nyár egyik legmelegebb hónapja volt, és a szagnak olyan erősnek kellett volna lennie, hogy a szomszédoknak már két hete riadóztatniuk kellett volna őket. Ehelyett erre csak most került sor, és még csak nem is a hullaszag, hanem egy Evert Jonssonnak címzett közüzemi számlalevél miatt, amelyet a férfi egyik szomszédja talált az előszobája padlóján, amikor bevitte a reggeli újságot.

„A maga helyében bekukkantanék Jonssonhoz a szomszédba.” Ez állt a borítékon kacskaringós kézírással. „Aztán esetleg felemelném a telefont, és hívnám a rendőrséget.”

Fabian abban a pillanatban megértette, miért olyan enyhe a bűz, amint Sziklával beléptek a nappaliba, és meglátták a két méter hosszú, henger alakú nejlongubót a padlón, a helyiség kellős közepén.

Szikla megtorpant, és csak a fejét rázta, ezért Fabian maga lépett oda a sötétzöld nejlonhengerhez, és leguggolt, hogy kifürkéssze, mi lehet a belsejében. És bár a nap besütött az ablakon, és megvilágította a különös szerkezetet, képtelen volt átlátni a nejlonon.

Sziklához fordult hát, aki szemmel láthatóan olvasott a gondolataiban, és átnyújtotta neki a svájci bicskáját, amivel Fabian egyetlen vágással egy tízcentis rést hasított a nejlonon. Bár a rés viszonylag kicsi volt, a szörnyű bűz olyan erővel csapta meg az orrát, hogy ösztönösen hátrálni kezdett, hogy elkerülje a legrosszabbat. De ezzel máris elkésett. Mindössze pár másodperc leforgása alatt a szoba levegője úgy megtelt a szúrós szaggal, hogy Fabian most örült, hogy nem ért rá reggelizni.

Sziklának sikerült gyorsan az arcára kapnia egy maszkot, egy másikat pedig odadobott neki, ami jelentősen tompította az orrfacsaró bűzt.

A lyukból vagy ötven fehér döglégylárva potyogott a földre, ahol újabb prédára lesve szanaszét gurultak. De hogy jutottak be a látszólag légmentesen lezárt nejlongubóba? Baktériumok mindenütt vannak, ám ezek a férgek csak úgy juthatnak be bárhová, ha a köpőlegyek valahonnan berepülnek, és a holttestbe petéznek, és ő eddig még nem látott és nem is hallott egyetlen legyet sem, bár bizonyára percek kérdése csupán, hogy idetaláljanak.

Odahajolt, és benézett a résen, de nem látott mást, csak egy pár vörös, zöld és lila színben játszó lábszárat és lábfejet. A bomlás bizonyos területeken már olyan előrehaladott volt, hogy az áldozat bőre egészen elfeketedett. A nejlonfalak belső oldalán valami zöldesbarna dolog nőtt, az alján pedig annyi pára és hullalé gyűlt össze, hogy nagy, barna, sűrű tócsát képeztek.

– Mondj valamit! – kérte Szikla. – Mit látsz?

– Nem sokkal többet, mint amire már feltehetőleg magadtól is rájöttél. Korai még megállapítani, Evert Jonsson-e az, de mindenesetre valaki van odabent.

Fabian bedugta a kést a résen, és egy egyméteres vágást ejtett a nejlonon, amelynek nagyobbik része leszakadt, és alatta szabaddá vált a gubó.

Szikla lépett egyet előre, leguggolt, és a hátán fekvő holttestet nézte, amelyet a karjánál, lábánál és a nyakánál egy erős vascsőhöz rögzítettek. A cső, mint egy hosszú tengely, végigért az egész gubón, és mindkét végére egy-egy biciklikerék volt erősítve.

– Na ne, ez már túl sok! – rázta a fejét Szikla. – Nem akarok még egy újabb esetet! Főleg most, hogy végre sikerült lezárnunk két nyomozást, és minden erőnket az ICA-gyilkosságnak szentelhetnénk.

A holttest azon részei, amelyeket nem leptek el a nyüvek, sötét színűek voltak, és különböző mértékben püffedtek, akárcsak az áldozat szemgolyói, valamint a nyelve, amely akkora volt, hogy már be sem fért a szájába. Ám a legrosszabb állapotban mégis a hasa volt, amely, úgy tűnt, bármelyik pillanatban szétrobbanhat, szétfröcskölve a tartalmát.

– Ha már valakinek muszáj megölnie egy embert – folytatta Szikla, abba se hagyva a fejcsóválást –, miért nem tudja csak úgy simán megtenni, mint annak idején? Mi a fenéért kell ilyen beteges, gondosan kitervelt módon csinálnia? Most nézd meg – mutatott az áldozat egyik csuklójára, amelyről a rákötött szíj letépte a bőr nagy részét, lecsupaszítva a csontot. – Látod, mennyit küzdhetett hiába, hogy megpróbáljon kiszabadulni? Őszintén szólva fogalmam sincs, mihez kezdjünk vele. Még egy nyomozási ügy, és belerokkanunk. És ha engem kérdezel, ez sem tűnik egyszerűbbnek a többi esetnél.

Fabian bólintott, bár meg volt róla győződve, hogy Szikla nem is tévedhetne nagyobbat. Egyáltalán nem egy újabb nyomozásról volt szó. Épp ellenkezőleg. Feltehetőleg ugyanaz lehet az összekötő kapocs e között és a három korábbi ügy között.

*

Irene Lilja elővette a gyümölcscentrifugát a költöztetődobozból, és az edényszárító mellé állította a konyhapultra, ahol a legkevésbé sem volt megfelelő helyen. De ez volt az egyetlen, naponta használt konyhagépe, és nem volt más szabad felület a közelében, ahol konnektor is lett volna.

Ez bizonyos értelemben elég sokat elárult a Hampustól és a perstorpi házból való kiköltözéséről. Fogalma sem volt, hogy talál majd helyet mindennek a kis, kétszobás, dél-helsingborgi lakásban. Bár kipakolt már vagy tizenöt dobozt, még legalább ugyanennyi volt hátra.

Valahogy majd csak megoldja, és úgy tervezte, aminek nem talál helyet, attól megszabadul, vagy elraktározza mindaddig, amíg meg nem engedhet magának egy nagyobb lakást. Az a lényeg, hogy Hampusnál egy hajszál se maradjon az ő cuccai közül, ezért is virított az egyik kupac tetején az a rémes flamingómintás edényfogó kesztyű is, amelyet az anyjától kapott karácsonyra.

Szerencsére Szikla segített neki. Nélküle nem boldogult volna. A férfinak egyetlen rossz szava sem volt, pedig az egész jóval tovább tartott, mint Lilja tervezte. Szikla nyugodtan, módszeresen irányította a munkálatokat, és úgy ügyeskedett, hogy minden elférjen a furgonban, sőt, még az utánfutót is magával vitte, Liljának még csak kérnie sem kellett.

Amikor végre mindent felcipeltek a lakásba, Lilja meghívta Sziklát az utca túloldalán álló Sam Bárjába, ahol mindketten rendeltek egy-egy fatányérost extra béarni mártással és egy nagy korsó erős sörrel. Azután Lilja visszament a lakásba, és megpróbált rendet rakni, ám ehelyett félóra múlva elaludt az ágyon, a ruhahalmok kellős közepén.

Átaludta az egész éjszakát, és reggel nyolcig fel sem ébredt. Akkor meglepődött azon, hogy Hampus egyetlenegyszer sem kereste telefonon, amióta hazaért a knutstorpi autóversenyről. Lilja arra számított, hogy a férfi azonnal ráveti magát a telefonra, amint felfedezi, hogy nemcsak ő, hanem az összes holmija is eltűnt.

Később persze rájött, hogy pontosan ez történt. Annyi volt a magyarázat, hogy a mobilja lemerült, és amint sikerült beüzemelnie, látta, hogy Hampus gyakorlatilag egész éjjel hívogatta. Egészen pontosan huszonkétszer. Huszonkét hangüzenetben öntötte ki magából minden csalódottságát, és mondta el Lilját mindenfélének.

Ő erre letiltotta a férfi hívásait, és hamarosan le is cseréli a telefonszámát egy titkosra. Hampus többé nem játszott szerepet az életében, ahogyan ő sem a férfiéban. Végre nem kellett többé aggódnia sem az italozása, sem a viták és szidalmak miatt. Végre nem kell örökösen elnézőnek lennie valamiért. Nem is kell foglalkoznia többé az egésszel.

A költözéssel az volt az egyetlen gond, hogy túl sokáig várt vele. Mert bár még csak egy napja érkezett a városba, a Hampusszal együtt töltött idő már csupán történelem volt számára. És hasonló volt a helyzet azokkal a nácikkal is, akik betörtek az otthonába, és horogkereszteket fújtak a falakra.

Olyan volt, mintha új életet kezdett volna, és a régiből lassan csupán töredékekre emlékezne. Mintha nem is ő lett volna az, aki porig égette a klubhelyiségüket, és azzal fenyegetőzött, hogy mindenféle indokkal lecsukatja őket, ha csak ránéznek.

Még egy nap, és igazat ad majd a perstorpi rendőrség gyenge lábakon álló érvelésének, miszerint egy alvilági belső leszámolásról volt szó csupán.

Bevitte magával a fogmosópoharát a fürdőszobába, és a szekrény egyik polcára tette. Itt más szagot érzett. Nem volt kellemetlen, csak más. Mindig ez van, ha költözik az ember. Hozzászokik az új illatokhoz és a szokatlan hangokhoz.

Két évre írta alá a bérleti szerződést. Ez hosszú idő, ha azt vesszük, hogy a lakás elég egyszerű volt, és a város egyik, nem túl igényes negyedében állt. Sosem szerette a déli városrészt. Jelenleg azonban bárhol jobban érezte magát, mint Perstorpban, és talán az új környéket is megszokja majd.

A szomszédokról nem sokat tudott, de biztos nem sokban különböznek más szomszédoktól. A mellette levő lakásban egy idősebb néni lakott, aki beköszönt neki, amikor Sziklával épp teljes gőzzel pakolták a cuccokat. Kedvesnek látszott, ám valószínűleg a hallókészüléke nélkül tök süket volt, legalábbis Sziklának ez volt a benyomása, amikor beszélgetni próbált vele.

A másik oldali szomszédja pedig egy bizonyos „P. Milwokh” volt, akiről nem tudta, ki lehet. A név mégis valahogy ismerősen csengett, már az első alkalommal is, amikor meglátta, azután, hogy Molander háromszögeléses módszerrel nem messze innen kijelölte Assar Skanås mobiljának a helyét.

Előző nap azonban kiderült, hogy Szikla is kiszúrta magának a nevet, és ő sem tudta, honnan ismerős, Lilja pedig, hogy egyszer s mindenkorra pontot tegyen az ügy végére, délelőtt becsengetett a szomszédhoz.

Ott azonban senki nem nyitott ajtót, és mivel az ajtó belső oldalát egy vastag sötétítőfüggöny fedte, hiába próbált bekukucskálni a levélbedobó nyíláson. Ezek után öt teljes percig állt ott, ujját a kis nyomógombon tartva, mire végre feladta, hogy nyugodtan pakolhasson tovább. Elvégre ezért vett ki aznapra szabadnapot.

Egy hang azonban ismét másfelé terelte a gondolatait. Tisztán hallotta a vécéöblítés távoli hangját, mégis nehezére esett meghatározni az eredetét. A sarokban nem hallotta, hogy a szennyvízelvezető csöveken át víz folyt volna lefelé, ami annyit jelentett, hogy a felette levő lakást kizárhatta. Ráadásul eszébe jutott, hogy Molander egyszer azt állította, egy házban a hanghullámok könnyebben terjednek lefelé, mint felfelé, ezért aztán az alatta levő lakásból sem jöhetett a hang.

Így már csak a mellette levő maradt.

Az, amelynek ajtaján a „P. Milwokh” név állt.

Beállt a fürdőkádba, és fülét a két lakást elválasztó fal fehér csempéire szorította. Ám a saját szívverésén kívül nem hallott mást.

Csak akkor szállt el minden kétsége, amikor óvatosan lehúzta a falon található apró láncot, mire a szellőzőnyílás fehérre festett kis vasablaka kinyílt. Nemcsak a víz csobogását és a lefolyó hangját hallotta tisztán, de még a porcelánra hulló utolsó vízcseppek koppanását is, mielőtt ismét csend lett.

*

Jóllehet, a Hallberg-Rassy egy viszonylag nagy méretű vitorlás volt, mégis könnyedén be lehetett navigálni a rååi vitorláshajó-kikötőbe, a többi hajó közé. Odakint, a kikötő bejáratánál szembefordult a széllel, majd leeresztette a fővitorláját.

Fabian úgy harmincméternyire onnan az északi rakparton állt, kezével árnyékolva a szemét, és érdeklődve figyelte a hajót, ahogy az alsó vitorlarúddal beállították a vitorlát, mire a fővitorla befogta a szelet, és hangtalanul átvette a motor szerepét.

Fabian az imént parkolt le autójával, és rögtön kiszállt, amint megpillantotta a gyönyörű vitorlást, amelyről azóta le sem bírta venni a szemét. Előző este, amikor Hugo Elvin Pettersson hajóját kereste, találkozott a tulajdonosaival, akik azt mondták, a következő kikötőhelyük Humlebækben lesz, Dániában, amint jobbra fordul az idő, azután pedig Göteborgba fognak behajózni.

Fabian ezt jelnek vette, és a lelke mélyén elhatározta, hogy enged a gyerekek kérésének, és vesz egy vitorlást, amint a kedélyek lenyugszanak.

Előszedte a kartondobozt, amelyben az Elvin íróasztalfiókjában talált holmik voltak, majd megindult elhunyt kollégája elhagyatott öreg facsónakja felé, amely egy állványon állt a rakparton. Hillevi Stubbst még sehol sem látta, amit különösnek talált.

Hillevi ugyanis sosem késett. Sőt, általában jóval a többiek előtt ért oda a találkozóhelyre. Fabian meg sem tudta volna számolni, hogy amikor Stockholmban együtt dolgoztak, a nő hányszor jelezte látványosan, ha a másodpercmutató már túlhaladt a megbeszélt időponton.

Viszont az is igaz volt, hogy Hillevinek egy óra volt az út a malmői rendőrőrstől idáig, és nyíltan megmondta, hogy sem ideje, sem kedve nincs az egészhez, egyedül azért ment bele, hogy találkozzanak, mert Fabian kérte rá.

Stubbsszal korántsem volt könnyű kijönni, de hát mit lehet tenni? Hatékonyan dolgozott, és kétségtelenül ő volt az ország egyik legjobb bűnügyi technikusa, Fabian pedig olyan messzire jutott már a kollégája, Ingvar Molander utáni nyomozásban, hogy nem folytathatta tovább egyedül.

Muszáj volt megbeszélnie valakivel a helsingborgi csapaton kívül. Ha másért nem is, legalább azért, hogy megbizonyosodjon róla, elegendő terhelő bizonyítéka van ahhoz, hogy előrukkoljon vele. Ezenkívül azt is egyre fontosabbnak érezte, hogy a munkája ne vesszen kárba, ha esetleg történne vele valami.

Nem mintha folyton hátranézegetett volna a válla fölött, de tisztában volt vele, hogy Molander végzett Elvinnel, amikor rájött, hogy az le akarja leplezni.

Hóna alatt a kartondobozzal Fabian felmászott a hajó farának támasztott létrán, és meglátta a kis növésű, ám annál testesebb Stubbst, aki a fedélzeti ülésen fekve élvezte a napsugarakat.

– Hát itt vagy – szólalt meg Fabian.

– Hol máshol? Azt hitted, elkésem? – kérdezte a nő, ki sem nyitva a szemét.

– Dehogy, miért is tennéd?

– Ez majdnem olyan jó kérdés, mint az, mit keresek itt – nyitotta ki a szemét Hillevi, és felült. – Tudom, hogy ez Elvin hajója – folytatta, úgy, hogy Fabiannak esélye sem volt közbevágni. – És tisztában vagyok azzal is, hogy szeretnéd, ha átvizsgálnám, ahogy a lakását is. De miért?

– Szerintem az lesz a legjobb, ha megnézed a saját szemeddel – vette elő Fabian az egyik, kék színnel megjelölt kulcsot, amelyet Elvin íróasztalfiókjában talált, majd a kajütbe vezető ajtóhoz lépett.

– Nem akarok csalódást okozni, de nem azért jöttem, hogy bármit is megnézzek. Nem ezért szálltam fel a kompra, és vezettem el idáig. Hanem azért, hogy ráébresszelek, el kéne ezt engedned. Hidd el nekem, nem volt abban a lakásban semmi, ami bármi másra utalt volna, mint hogy Elvin öngyilkos lett. Legalábbis a te kitalációidat leszámítva.

– Dehogyisnem. – Fabian óvatosan a zárba dugta a kulcsot, majd elfordította. – De térjünk vissza erre később.

– Mit nem értesz? Nincs miről beszélnünk. Malmőben egymást érik a lövöldözések, amelyekkel nekem kell foglalkoznom, és ha nem tévedek, nektek is van most egy új esetetek Klippanban. Te meg csak itt álldogálsz, egy régi kollégádat siratva, és azt akarod, hogy vizsgáljam meg a hajóját – tárta szét a karját Hillevi. – Neked ez nem tűnik furcsának?

– De igen, valóban – tolta szét Fabian az ajtószárnyakat, majd eltűnt odalent a kajütben. – Ezért is kellene nekilátnunk, amint lehet. Nekem ugyanis másfél óra múlva megbeszélésem lesz.

Stubbs nagyot sóhajtott, majd lemászott a hajótatba.

– Azt már a stockholmi időkben is tudtam, hogy nehéz eset vagy. De hogy rosszabb, mint egy akaratos kisgyerek… – Azután elhallgatott, és körülnézett a szűkös kajütben, amely tele volt zsúfolva mappákkal, fotókkal és jegyzetfüzetekkel, feliratozott dobozokkal és bizonyítékok tárolására szolgáló zacskókkal, különféle színű kábelekkel összekötött elektronikus eszközökkel, külső memóriával ellátott számítógépekkel, egy mikroszkóppal meg még egy csomó mindennel. Annyi minden volt ott, hogy képtelenség lett volna megmozdulni anélkül, hogy az ember bele ne ütközne valamibe.

Fabian elfordított egy áramkapcsolót, mire felgyulladt egy csomó apró lámpa, amelyek megvilágították a fényképekkel és feljegyzésekkel teli mágnestáblát, valamint a számítógép mellett tornyosuló iratkupacot. Fabian pontosan ilyen reakcióra számított Hillevitől, és pár percig hagyta, hogy körülnézzen, és próbálja befogadni a látványt. A nő végül odafordult hozzá.

– Na jó, halljuk!

Hillevi arrébb tett egy könyvkupacot az egyik kanapéról, azután leült.

Fabian helyet csinált előtte az asztalon, majd egy fekete-fehér képsorozatot tett elé egy nyári ruhás nőről, aki épp beült egy Saab anyósülésére.

– 2007 nyaráig Molandernek viszonya volt ezzel a nővel. A neve Inga Dahlberg, és a szomszédságában lakott. Ám Molander apósa, Einar Stenson már egy évvel korábban gyanút fogott, és egészen odáig merészkedett, hogy titokban fotósorozatot készített róluk, amint azt te is látod.

Stubbs a fotókat tanulmányozta, miközben Fabian elővett egy helyszínelésről készült jegyzőkönyvet.

– 2007. április 21-én Stenson a saját konyhájában vesztette életét vidéken, Ringsjöstrandnál. A nyomozati anyag tanúsága szerint az eslövi rendőrség balesetnek minősítette az esetet. Szerintük megcsúszott a frissen fényezett padlón, és hassal ráesett a nyitott mosogatógépre, amelynek evőeszköztartójában egy kés állt, hegyével felfelé. Ám ha hiszünk Elvinnek és a jegyzeteinek, ez korántsem baleset volt, és miután magam is utánajártam a dolognak, egyet kell értenem vele. Négy hónappal később pedig Inga Dahlberget is meggyilkolták, ez volt az úgynevezett „veni gyilkosság”.

– Ő volt az, akit egy raklaphoz erősítve leúsztattak Rååtól Venig?

Fabian bólintott.

– Azt hittem, azért már elítéltek valakit.

– Arra a dán szatírra, Bennie Willumsenre gondolsz, aki épp akkoriban szedte áldozatait a svéd oldalon? Tény, hogy a brutális elkövetési módszer annyira emlékeztetett az övére, hogy amikor végül elkapták, ezt az ügyet is a nyakába varrták. A baj csak az volt, hogy Willumsennek volt alibije, ezért végül felmentették.

– Oké, szóval Molander kinyírta az apósát, hogy ne derüljön ki a kis titkuk a szeretőjével. Eddig értem. De miért ölte meg a nőt?

Fabian vállat vont.

– Talán Inga megunta, hogy csak titokban találkozhatnak, és megfenyegette Molandert, hogy ha nem hagyja ott Gertrudot, mindent elmond neki.

– Gertrud a felesége?

– Igen, és az ember azt gondolná, ennyivel be is érte. Nincs több gond. De három évvel később, 2010 nyarán ismét lecsapott. Én épp akkor költöztem le, és egy olyan ügy szakadt a nyakamba, amelynek áldozatai a saját általános iskolai osztálytársaim voltak.

– Igen, hallottam erről. Szörnyű lehetett.

Fabian bólintott, majd rövid időre elhallgatott, mielőtt folytatta volna.

– A helyzet az, hogy az Ingela Ploghed ellen elkövetett gyilkossági kísérlet – aki egyébként szintén osztálytársam volt – különbözött a többitől.

– Milyen értelemben?

– Nem olyan nagyon, de ahhoz eléggé, hogy felfigyeljek rá. Elrabolták, és eltávolították a méhét. Ez az elkövetési mód amúgy eléggé egybevágott a többi gyilkossággal. Azt leszámítva, hogy a műtét előtt megerőszakolták, ami egyetlen másik áldozattal sem történt meg.

– És a csapat többi tagjának mi volt erről a véleménye?

– Nem támogattak, különösen Molander, érthető okokból. És amint az elkövetőt sikerült azonosítani és ártalmatlanná tenni, az egész feledésbe merült. Legalábbis én ezt hittem. Valójában azonban Hugo Elvin rajta tartotta a szemét, és magánnyomozást folytatott, amelynek eredményét most itt láthatjuk, és végül ez okozta a halálát is.

– És te mindezt kétségbevonhatatlan bizonyítékokkal tudod alátámasztani?

– Abból indulok ki, hogy minden, ami szükséges, itt van – mutatott körbe Fabian. – Remélem, te majd segítesz végignézni.

Stubbs körülnézett.

– Na igen, valóban van itt egy s más. De ettől még egyik sem kétségbevonhatatlan. Ha az lett volna, Elvin maga lépett volna vele a nyilvánosság elé.

– Talán már nem maradt rá ideje.

– Miből gondolod, hogy Molandernek nem volt alibije? Mint annak a Willumsennek. Mert akkor borul az egész elmélet.

– Igazság szerint Inga Dahlberg meggyilkolásának időpontjára van alibije. Ugyanis épp azon a hétvégén ünnepelték a házassági évfordulójukat Gertruddal Berlinben. De nézd csak meg ezt! – Fabian előhúzta a „Berlin” feliratú mappát, majd előkeresett belőle két kinyomtatott beszállókártyát. – Ez bizonyítja, hogy aznap oda-vissza megjárta Berlint, és közben épp elég ideje volt arra, hogy elkövesse a gyilkosságot.

– Ez jó, a kérdés csak az, hogy helytálló-e. Ha ugyanis az ördög ügyvédjét akarom játszani, talán nem is Molander vette a jegyeket. Talán olyasvalaki tette, aki bosszút akart állni rajta. De induljunk ki abból, hogy ő volt. Talán még be is csekkolt a pultnál. De ez még nem jelenti feltétlenül azt, hogy felszállt a gépre. És még ha meg is tette, lehetett annak egész más oka is, mint hogy meggyilkolja Inga Dahlberget.

– Persze, teljesen igazad van. Nem százszázalékos bizonyíték. Mégis egész biztos vagyok benne, hogy a segítségeddel bőven eleget találunk ahhoz, hogy életfogytiglanra ítéljék. Nézzük például ezt itt – emelt fel Fabian egy néhány centiméteres, átlátszó bagolyfigurát. – Pontosan olyan, mint azok a kristálybaglyok, amilyeneket a felesége, Gertrud gyűjt. Ez azonban műanyagból készült, és Elvin a lábába forrasztott egy nyílást, amelybe egy mikrofont, egy jeladót és egy elemet helyezett.

– Nem is tudtam, hogy ilyen ügyes volt.

– Én sem. Feltehetőleg magától Molandertől lopta az ötletet. Ő ugyanis ugyanezt a hangfájlkezelő programot használja – sétált oda Fabian a számítógéphez, bekapcsolta, majd kikereste a felvett hangfájlok közül az utolsót. – Ez a felvétel tegnap este 23:49-kor készült, amikor épp itt voltam. – A háromszög alakú szimbólumra kattintott, mire a képernyőn mozogni kezdett egy időjelző.

– Na várjunk csak! Miről beszélgettetek? – hallatszott Molander hangja. – Gertrud! Azt mondtam, várj!

– Ingvar, megijesztesz.

– Tudni akarom, miről beszélgettetek!

– Most már tényleg nyugodj meg.

– Én nyugodt vagyok! Csak épp meg kell tudnom…

– Dehogy vagy nyugodt! Ráadásul későre jár. Majd megbeszéljük máskor, mert most úgy döntöttem, a vendégszobában fekszem le. És nagyra értékelném, ha békén hagynál.

– Majd békén hagylak, ha elmondod, mi a francot keresett itt Fabian Risk!

Itt Gertrud felsóhajtott.

– Ha már mindenáron tudni akarod, azért volt itt, mert én hívtam, hogy közösen kitaláljunk valami munkahelyi meglepetést a közelgő, kerek születésnapodra. Ne nézz már olyan döbbenten! Hiszen hatvanéves leszel! És tudod, hogy szeretek időben elkészülni, úgyhogy máris nekiláttam egy nagy buli szervezésének, amelyre meghívtam valamennyi barátodat és munkatársadat. De ezek után már nem lesz meglepetés. Na jó éjszakát!

Hallatszott, amint Molander összecsapta a tenyerét. Előbb egyszer, majd még egyszer, azután harmadszor is, lassú, elnyújtott tapssá alakítva.

– Hú! Micsoda előadás! Milyen nagyszerű színészi alakítás! Kis híján elhittem.

– Ezt meg hogy érted? Ingvar, miről…?

– Hazudsz! Azt hiszed, nem látom rajtad? Az igazat akarom tudni, és amíg el nem mondod, nem mész sehova!

– Melyik igazat? Arról, hogy miért utaztunk Berlinbe a házassági évfordulónkon? Erre gondolsz?

– Nem tudom, mi köze ennek a házassági…

– Tényleg nem? Biztos vagy benne?

– Gőzöm sincs, miről beszélsz, de ha azt hiszed, megúszod annyival, hogy eltereled a szót, hát…

Ingvar, nem tudom, mit művelsz. – Gertrud hangja kis híján elcsuklott. – Egyvalamit azonban biztosan tudok. Ha van itt valaki, aki nem mond igazat, az te vagy. – Itt tisztán hallatszott, hogy sírva fakadt. – Istenem, hogy tudtam hozzád menni…

Gertrud, várj már egy kicsit! – dübörögte Molander egyre távolabbról. – Gertrud, itt maradsz! Itt maradsz, ha hozzád beszélek!

Ismét egy ajtó csapódása hallatszott. Azután csend.

Fabian felpillantott a számítógépről, várva Stubbs reakcióját.

– Megbizonyosodtál afelől, hogy jól van? – kérdezte az végül.

– Délelőtt felhívtam párszor, de csak egy rövid sms-ben válaszolt, hogy hagyjam békén, és ha van még kérdésem, Ingvart keressem meg vele.

– Elszállt a bátorsága, és ebben talán nincs is semmi különös. Számára az a legegyszerűbb, ha homokba dugja a fejét, és úgy tesz, mintha az egész meg sem történt volna.

Fabian bólintott.

– Más téma – folytatta Stubbs. – Tény, hogy ledőltem a fedélzeten, és egy kicsit elbóbiskoltam, és talán rosszul hallottam, de határozottan az volt az érzésem, hogy megállt itt egy autó, pár perccel azelőtt, hogy megérkeztél. Nem lehet, hogy te voltál?

– De, valószínűleg.

– Vagyis egészen idáig vezettél?

– Persze. Miért?

Stubbs behunyt szemmel a fejét rázta. Egy pillanattal később pedig már szállt is kifelé, és még mielőtt Fabian a fedélzetre ért volna, a nő máris a földön volt, és futólépésben a férfi autójához sietett, amely jó tizenöt méterre állt a hajótól.

Fabian utána akart kiáltani, hogy megkérdezze tőle, mégis mit művel, ám ugyanabban a pillanatban maga is rájött, és inkább a nő után sietett. És hirtelen fájdalmasan tisztán látta, mekkora végzetes hibát követett el.

Mióta?

Míg az autóhoz szaladt, folyton a fülébe csengett a kérdés, és mire végre odaért, Stubbs már hanyatt vágta magát, és fejét az autó alvázának hátulja alá dugta. Fabian mindvégig aggódott emiatt, és hiába, hogy az elmúlt huszonnégy órában egyre erősödött benne az érzés, mégsem esett le neki a tantusz.

Meg nem tudta volna mondani, meddig várt, mire Stubbs végre végzett, és felegyenesedett.

– Pontosan, ahogy gyanítottam – jegyezte meg a nő félvállról.

Minden szava pofonként érte Fabiant.

Hillevi a magasba emelte a kis fekete műanyag korongot.

– Őszintén szólva nem is értem, mit gondoltál.

Fabian a nő kezében lévő elemes jeladót nézte, és a kérdés, amely a hajótól a kocsiig vezető úton már megfogalmazódott benne, most fejbevágta.

Mióta?

Mióta lehetett ott?

Mióta tud Molander a dologról?

 

Stefan Ahnheim: A halálos X

Fordította: Erdődy Andrea

Animus, 2021

The post Egy hónap után leltek rá a nejlongubóba zárt holttestre first appeared on 24.hu.

Forrás >>


További hasonló találatok:

A hetvenöt éves Bródy János hetvenöt fontos sora

75 éves lett a magyar pop-rock műfaj legtöbbet idézett szövegírója, aki a magyar nyelvű popzenei dalszövegírás megteremtője is egyben. Bár könnyűzene bőven volt már az Illés előtt is, az még egy egészen másik műfaj volt, mint a fiatalság tényleges hangját képviselő rock and roll, vagy ahogy azokban az években emlegették: beat. Bródy János és Szörényi Levente elsőként ismerték fel, hogy ebben a zenében sokkal több van annál, minthogy megtanulják és eljátsszák a menő angolszász slágereket, és gyorsan kiderült, hogy Bródynak kivételes érzéke van a szövegíráshoz. Mert ugyan számos dalszövegírónk lett a hatvanas évek közepe óta eltelt több mint fél évszázadban, de olyan, aki ennyire könnyedén intézett el társadalmi és nemzedéki problémákat, és rezonálni tudott a tizen-, huszonévesek tényleges problémáira, nem ...
További részletek >>


Véletlenül lőtte fejbe kutyáját a fiú, a kegyelemdöfést a báty adta meg az állatnak

Aznap halt meg Dog. Én tizenhat éves voltam, Carl tizenöt. Mi az a Matiné? Vasárnap délelőttönként egy-egy regényből mutatunk részletet, jobbára kortárstól, remek szövegeket, történeteket. Ha tetszik, az oldal alján ott a kötet szerzője, címe, kiadója, irány a könyvesbolt vagy a könyvtár. A Matiné eddigi termését itt találni. Apa pár nappal azelőtt mutatta meg a vadászkést, amivel aztán megöltem. A széles pengéjén megcsillant a napfény, az oldalán barázdák futottak végig. Apa elmagyarázta, hogy a barázdák vezetik el a vért, amikor az ember feldarabolja a zsákmányát. Carl arcából kifutott a szín, és apa megkérdezte, hogy hányni fog-e, mint a kocsiban szokott. Azt hiszem, Carl ezért döntött úgy, hogy lelő valamit – mindegy, mit –, és feldarabolja, apró darabokra, hogy jól megmutassa apának. – Aztán megsütöm, ...
További részletek >>


Klopp nyolc hónapot vett el a feleségétől a Liverpoolért

Nyomot hagyni „Mi más értelme lenne, ha nem az, hogy létrehozol valamit, amire aztán egész életedben emlékezhetsz, és olyasmit adsz a klubodnak, amire még a távozásod után is tudnak majd építkezni?” Jürgen Klopp   „Ennél a klubnál még évtizedek múlva is Jürgenről és a művéről fognak beszélni.” Adam Lallana   „A személyiséged átjárja az egész klubod… Megbocsátom, hogy hajnali fél négykor felhívtál csak azért, hogy velem is közöld, megnyertétek a bajnokságot!” Sir Alex Ferguson szavai Kloppnak   Jürgen Klopp edzői szerepfelfogása meglehetősen egyszerű: építsd fel a klubot, építsd fel a játékosokat, és építsd fel az örökséged! A trófeák fontosak ugyan, de még fontosabb egy olyan fenntartható környezet megteremtése, amelyben garantálható, hogy a csapat folyamatosan versenyben legyen a címekért. A serleg ...
További részletek >>


Lázár János: Orbán Viktor állja és adja is a pofonokat, de amint korrektül viselkednek vele, simulékonyabbá válik

Gyakran mond olyat, amivel nem ért egyet? Mikor mondtam olyat? 2018 márciusában a világ tán legélhetőbb városa, Bécs egy szegletében arról készített drámai zenei aláfestésű videót, hogy migránsok róják a koszos utcákat, s már senki nem beszél németül. Másfél évvel később, 2019 novemberében Horthy kormányzó kenderesi sírját koszorúzta azzal, hogy „bajtársaival és szövetségeseivel megmentette Magyarországot… hős katona volt, igaz magyar hazafi, akire főhajtással kell emlékeznünk”. Vállalható videók, senki nem kényszerített az elkészítésükre. Mindkét mű előtt pár nappal önkormányzati választást bukott Hódmezővásárhelyen. Véletlen egybeesés. Mondják, azért igyekezett fideszesebb lenni a legfideszesebbeknél, nehogy a párton belüli ellenfelei, kihasználva meggyöngülését, a torkára tegyék a kést. Inkább ...
További részletek >>


Suhajda Szilárd: Nincs menekülő út, de úgysem tudnál futni

Dávid hirtelen felült. Öklendezni kezdett, majd az ölébe hányt, ami a -35 fokos hidegben szinte azonnal ráfagyott a hálózsákjára. Ápolgattam, simogattam, próbáltam tenni valami hasznosat ebben a szerencsétlen helyzetben. Az éjszaka lényegében alvás nélkül, a társamat folyton itatva, a ruháját tisztogatva, a remény pislákoló lángját égve tartva telt el. Reggel dönteni kellett a hogyan továbbról. 7400 méteren, a K2 3-as táborában nincs helye a köntörfalazásnak. Itt nem létezik olyan, mint a filmekben. Nem kapod fel a sérült társad, és nem viszed le a hátadon a hegyről. De olyan sincs, hogy a hóna alá nyúlsz, és úgy támogatod tovább felfelé. Ebben a magasságban az ember örül, ha létezni tud. A társmentés a legtöbb esetben lehetetlen küldetés. Nem bármi áron, bizonyos módon A K2 az extrém magasság okozta terhelés, az ...
További részletek >>


Hrutka János: Nem kis bátorság kellett Gulácsi tettéhez, ismerve a közeget

„»Kicsi, gyere ide, menjél fel az étterembe a kávémért, tudod, presszókávé, cukor nélkül, tejszínhabbal, ha visszaértél, akkor ott az a sporttáska, kapaszkodj bele, azt neked kell áthoznod Újpestre, ott majd megmondom, mit csinálsz vele.« Simon Tibi tudott vicces is lenni néha, de a tiszteletre nevelésben, az öltözői fegyelem terén és a fiatalok terelgetésében nem ismert ellenvetést. Én sem kérdeztem vissza, tettem, amit egy fiatalnak tennie kellett. Kiérve a Megyeri útra, üres stadion fogadott, csak a külön utakon, rendőri kísérettel érkező ferencvárosi szimpatizánsok voltak a szektorukban. »Kicsi, hozd a táskát, indulunk.« Átsétálva az üres pályán egy kifeszített rácsrész fogadott, ahol át kellett préselnem az irtó nehéz, hatalmas csomagot, el sem bírták kapni a másik oldalon, nagy csattanással esett a sivár, omladozó ...
További részletek >>


Saját fogait építette házába a balatonboglári gazda

A Bugaszegi Köztársaságot 2011. április tizenegyedikén kiáltottam ki a Balatonboglár határában található tanyámon. A jogi aktusról levélben értesítettem az ENSZ-et, belefogalmazva, hogy ez immár nem Magyarország része, hanem olyan önálló entitás, mint a Vatikán az olasz államban. Egyúttal kinyilvánítottam, hogy természetesen elfogadom az engem körülvevő ország jogrendjét, használom a pénznemét és az infrastruktúráját, viszont a szellemi leválásom végleges. Hogy mindezt miért csináltam? Mert berágtam, hogy a magyar parlament eltörölte az Alkotmányt, és csinált helyette Alaptörvényt. Az ENSZ-től válasz mind a mai napig nem érkezett, aminek örülök, mert így legalább nincs elutasítva a kérelmem; tekintsük úgy, hogy földolgozás alatt áll. A magyar hatóságokkal nem foglalkoztam, csak kitettem egy táblát a határra, hogy ...
További részletek >>


A gyóntatófülkében aludt a falu lelkésze, amikor holttesthez riasztották a folyópartra

Húshagyókedd (Palacsinta-nap) 1491. február 17. A sás Porból és hamuból vagyok ugyan, de mégis az angyalok álmát alszom. A legtöbb éjszaka egészen addig semmi sem ébreszt fel, amíg készen nem állok rá. Aznap éjjel viszont nyugtalan volt az álmom, és reggel úgy ért véget, hogy valaki a félelemtől remegve megszólított. Sziszegő, sürgető hang hallatszott a rácson át: – Atyám, ott vagy? – Carter? – A hangot úgy is felismertem, hogy még valamennyire a grog hatása alatt voltam. – Mi a baj? – Egy ember belefulladt a folyóba. Lent, a West Fieldsnél. Lent voltam a folyónál, hogy elhúzzak egy fát, amely beledőlt. A víz egy férfit sodort neki a fának, úgy, mintha csak egy darab rongy lenne, atyám. – Meghalt? – Meghalt bizony, de még mennyire. Mi az a Matiné? Vasárnap délelőttönként egy-egy regényből mutatunk részletet, ...
További részletek >>


Libazsíros spiritisztából lett betörő László László, a filmvászonra való kalandor

A két világháború közti Magyarország tele volt érdekes emberekkel, akik saját korukban egy-egy magyar város mindenki által ismert alakjai voltak, mostanra azonban szinte mindenki megfeledkezett róluk. Ilyen volt a harmincas évek első felében Magyarország, illetve Erdély legnagyobb városaiban ünnepelt sztárrá vált kötéltáncos, Strohschneider Artúr, vagy épp az Ismeretlen magyarok sorozatunk mai epizódjában bemutatkozó, leginkább betörőként ismertté vált László László is, akinek élettörténete szinte könyörög azért, hogy valaki filmre vigye. Kapcsolódó Az adakozó kötéltáncos, aki pillanatok alatt bevette a Kárpát-medencét Strohschneider Artúr a harmincas évek első felében számos magyar és erdélyi város lakóinak mutatta be elképesztő tehetségét, majd nyom nélkül eltűnt. A rejtélyes életút nyomában. ...
További részletek >>


„Tudták, mit csinál a nőkkel, de félrenéztek. Nekem ütnöm kellett, hogy elengedjen”

Bálint Pétert 2020 áprilisában, a tanév közben váratlanul mentették fel dékáni pozíciójából a Debreceni Egyetemen. A József Attila-díjas, állami érdemrenddel kitüntetett író 2015 óta vezette az intézmény hajdúböszörményi gyermeknevelési és gyógypedagógiai karát. Lapunk januárban írta meg, hogy a távozás mögött egy zaklatási ügyben indított etikai vizsgálat állhat, melynek végén elítélték Bálintot. Ennél többet azonban akkor nem tudtunk kideríteni. Cikkünk megjelenése után többen jelentkeztek, hogy beszélnének Bálintról. Köztük olyanok, akik nem a Debreceni Egyetemen kerültek kapcsolatba vele, de olyan is, akinek egy több mint 30 éves története volt. Tucatnyi forrással folytattunk beszélgetéseket, ezekből kiderült, hogy Bálint visszaélései – melyek nem függetlenek az ő, felsőoktatásban betöltött hatalmi ...
További részletek >>


Krasznahorkai László: Megvesztegethetetlen elitista vagyok

Találkozott valaha farkassal? Élővel még nem. Halottal igen? Azzal igen. Ez kitömött farkast jelent? Kitömöttet, elütöttet, megöltet. Ezek a halott farkasok voltak önre akkora hatással, hogy ez az állat visszatérő motívummá vált a könyveiben, például a legújabban is? Ha a Sátántangó áldozati macskájára, az Északról hegy, Délről tó, Nyugatról utak, Keletről folyó haldokló kutyájára, vagy a Báró Wenckheim hazatér hűséges kisdögjére gondolok, nehéz megmagyarázni, miért épp a farkas emelkedik ki megkülönböztető erővel néhány könyvemben. Sosem gondolkodtam ezen. Talán mert az ember-farkas viszonylatban először nem is az állatok, hanem az emberek rendítettek meg, akiknek súlyos történetük volt farkasokkal. Ezek hatására ez a különös állat mélyebb jelentést kapott, és szép lassan átalakult számomra azzá, akin a ...
További részletek >>


Hiller István: Nem valószínű, hogy a Fidesz gratulációval veszi tudomásul demokratikus vereségét

Legyen felcsúti per? Korrekt, jogszerű számonkérés legyen. Gátlástalan, agresszív pártból egy is sok ebben a hazában. Nem kell még egy Fidesz, akkor sem, ha baloldali lenne. A momentumos Fekete-Győr András szerint a remélt kormányváltás után „Mészáros Lőrinc akár napokon belül előzetes letartóztatásba kerülhet”, aztán meg kell rendezni „a rendszer felépítőinek, fő gazdasági, politikai aktorainak perét Felcsúton”. Gyurcsány Ferenc pedig a járványkezelés kapcsán fenyegette azzal a kormánypárti képviselőket, hogy „magukat el fogják vinni, egy év múlva, amikor győzünk, maguknak nem lesz kegyelem”. Erős mondatok, érthető okokból, olyan szövegek, melyek megragadnak az emberek fejében. De biztos vagyok benne, hogy egyikük sem kíván jogállamon túli eszközökkel élni. Szólt nekik, hogy fogalmazhatnának puhábban? A ...
További részletek >>


Éreztük, hogy jó, amit csinálunk, mert nem tetszik a baromarcú hatalomnak

Haska Béla három évig volt hajléktalan, két telet egy fűtetlen fáskamrában töltött. Amikor azonban beköszöntött a decemberi hideg, megjelent a Facebookon egy poszt arról, hogy segíteni kéne a CPg egykori énekesén. Aztán alakult e célra egy Facebook-csoport, és ami azután történt, amiatt Béla most is hitetlenkedve rázza a fejét, ahogy mászkálunk a szélben az újszegedi Tisza-parton. Rohadt nagy sár van, foltokban áll a hó, Béla nem engedi el a kutyát. Mudi, okos bogárszemekkel; vigyázni kell vele, mondja Béla, mert tud hamis lenni. „Volt egy katonai hálózsákom, abban mínusz harminc fokig nem fagysz meg. Az újszegedi állomáson állt egy toi-toi vécé, oda sétáltam föl rendszeresen a kutyával. Feketemunkákból nagyjából fent tudtam tartani magam, nem éheztem túlzottan, és ettem a vitamintablettákat, így hálistennek elkerült a ...
További részletek >>


Nagy Feró: Nem lázadó voltam, hanem sértődött

Amikor először kerestem, azt mondta, zenekari próbán van. Újra pörög a Ricse? Egy tévéműsorra próbálunk, Wolf Katival újra eljátsszuk a Gyere, kislányt. Igazán nem lehet mondani, hogy kiöregedett volna a showbizniszből. Kossuth-díj, jogdíjak és rengeteg szereplés… Ami a díjat illeti, már három évvel ezelőtt is felterjesztettek, szóval hazudnék, ha azt mondanám, hogy nagyon meglepődtem. Azt mondogattam az utóbbi időben úgy félig viccesen, hogy ha az összes tanítványom megkapta már, kaphat valamit a tanár úr is, nem? Egy csomó zenekarral foglalkoztam annak idején a Garázs műsorban. A Kispál és a Borzot annak idején én futtattam, például. Hobo útnak indításában is segédkeztem, még 78-ban. Azt is mondta, hogy azért kapta a Kossuth-díjat, hogy idegesítse a liberálisokat. Nagyon szeret provokálni? Ugyan már, csak viccelődök, ...
További részletek >>


Rázárták az ajtót a Svédország legveszélyesebb sorozatgyilkosánál vizitáló fiatal orvosra

Éjszaka van. A tenger felől a szél erősen fújja a havat. Egy magas vasúti hídon fiatal férfi botorkál Stockholm felé. Arca olyan halovány, mint egy homályos ablaküveg. Véres farmernadrágja kőkeményre fagyott. A talpfákon lépkedve halad a sínek között. Alatta ötvenméteres mélységben csak sejteni lehet a tengeröböl jegét, olyan, mint egy hosszú lepedővászon. Alig látszanak a havas fák és a kikötő olajtartályai, lenn a mélyben, a rakodódaru lámpafényében kavarog a hó. Mi az a Matiné? Vasárnap délelőttönként egy-egy regényből mutatunk részletet, jobbára kortárstól, remek szövegeket, történeteket. Ha tetszik, az oldal alján ott a kötet szerzője, címe, kiadója, irány a könyvesbolt vagy a könyvtár. A Matiné eddigi termését itt találni. A fiatalember bal karjából folyik a meleg vér, meggyűlik a tenyerében, végül ...
További részletek >>


„Hogy bízzak meg ezek után egy papban?”

Kemény könyvet írt, megüli a lelket. Önt mennyire viselte meg? Egy jó darabot bedarált a lelkemből. Úgy mentem át az áldozatokkal együtt egy belső feldolgozási folyamaton, hogy közben velük együtt szinte újra éltem mindegyikük traumáját. Nem az az ember vagyok ma már, aki másfél évvel ezelőtt voltam. Miért éppen önnek nyíltak meg az áldozatok? Ennek több oka van. Egyrészt nő vagyok, míg a bántalmazók szinte kizárólag férfiak voltak. Teológusként jól ismerem a Bibliát és a katolikus egyházat, ugyanakkor nem vagyok része az egyházi szervezetnek. Márpedig az érintettek azt tapasztalták a saját bőrükön, hogy a katolikus egyház nem kíváncsi a traumájukra, nem segít nekik a feldolgozásban, nem szankcionálja az elkövetett bűnöket. Elvesztették a bizalmukat az egyházukban. Másrészt előttem nem szégyellték mindazt, amit ...
További részletek >>


Fürjes Balázs: Annál nagyobb vitákat nehezen tudok elképzelni, mint amekkorák a Fideszben vannak

Készül már a jövő nyári főpolgármester-választásra? Sejtettem, hogy olykor meglepő és mulatságos kérdéseket fogok kapni önöktől, de erre a kezdésre nem számítottam. Egyáltalán nem foglalkoztat a kérdés. Önök szerint lesz? Nem tudjuk, mindenesetre a Fidesz szerint az ellenzéki előválasztás csak színjáték, és biztosan Karácsony Gergely lesz a miniszterelnök-jelölt. A választás pedig nem tűnik lefutottnak, Orbán Viktor is arról beszélt múlt hétfőn a parlamentben, hogy vereség esetén maradna parlamenti képviselő. Ha Karácsony nyer, megüresedik a főpolgármesteri poszt – sőt akár vereség esetén is választhatja az Országgyűlést. A főpolgármester folyamatosan húzódozott, hárított. Azt mondta, úgy hiányzik neki a miniszterelnök-jelöltség, mint púp a hátára, miközben az egész város tudta, hogy erre készül, és ...
További részletek >>


„Ordítani kezdtek, hogy Sztálingrád, és beleengedtek a szerencsétlen németbe egy sorozatot”

Bár Körmendi István 1957 áprilisa óta, vagyis hatvannégy éve rendel a budai Mészáros utcában, eddig elkerülte a hírnév. Sztárrá válását a koronavírusnak köszönheti, pontosabban annak, hogy januárban személyesen Merkely Béla rektortól kapta meg az első oltását. A jelenetet megörökítő fotó közzététele óta először lassan, majd egyre átütőbb erővel terjedt annak híre világszerte. Amikor nála járunk, egy luxemburgi napilapot mutat, aznap reggel találta a postaládájában – egy ott élő, számára ismeretlen magyartól kapta. Van benne egy róla szóló cikk, és annak külön örül, hogy Angela Merkel kancellárral szerepelhet egy lapon. Bár Körmendi doktor kissé unja már, hogy „sajtó-zarándokhellyé” változott a lakása egyik szobájában kialakított rendelő, az anyai nagyapjától örökölt vajszíve nem engedi, hogy ...
További részletek >>


Német kém a világ leghíresebb francia parfümjének névadója

Madrid, 1940. ősz Este tíz óra van, és a legtöbb vendég már megérkezett a vacsora előtti koktélra. Coco meg van elégedve, gyönyörű a Ritz fejedelmi Goya éttermének magánszeparéja. A fújt üveg falikarokban égő gyertyák meleg fényt árasztanak a halványsárga falakra, ami előnyös megvilágítás a hölgyek számára. A hosszúkás étkezőasztal és a körülötte álló rózsás kárpitozású székek az egyik oldalon helyezkednek el. Az asztalt patyolatfehér terítő takarja, rajta rengeteg élénk, színes virág, csillogó gyertyatartók, finom porcelán, kristályserlegek és ezüst evőeszközök. Hat személyre terítettek. A helyiség többi része elég nagy ahhoz, hogy a vendégei, ha akarnak, mozoghassanak, a kis, antik díványok olyan szögben vannak elhelyezve a sarkokban, hogy kényelmes legyen a beszélgetés. Zene szűrődik be az ...
További részletek >>


Hitler beleszólt még abba is, hogy a róla készült játékfiguráknak milyen arcot fessenek

Hitler vízfestékkészlete Ez az ütött-kopott, zománcozott, sokat használt festékes készlet – amelyet a nürnbergi Redeker & Hennis cég gyártott 1910-ben – egykor Adolf Hitleré volt. Robert Francotte belga haditudósító vette el Hitler müncheni lakásának íróasztaláról, a Prinzregentenstrassén, 1945 májusában. Hitler életének és pályafutásának olyan vonatkozásáról tanúskodik, amelyet ritkán vesznek górcső alá – művészi ambícióiról. Mi az a Matiné? Vasárnap délelőttönként egy-egy regényből mutatunk részletet, jobbára kortárstól, remek szövegeket, történeteket. Ha tetszik, az oldal alján ott a kötet szerzője, címe, kiadója, irány a könyvesbolt vagy a könyvtár. A Matiné eddigi termését itt találni. Ha hihetünk Mein Kampf-beli beszámolójának, Hitler tizenkét éves korában döntötte el, hogy ...
További részletek >>


De ki lopta el a professzor kabátját? – 70 éves lett Romsics Ignác

Látva a nem lankadó történészi aktivitását, nem mondhatni teljes bizonyossággal, hogy a ma 70 éves Romsics Ignác túl lenne életpályája csúcsán, legfontosabb művein. Ki tudja, lehet, hogy még készül néhány nagy dobással. Az viszont tényként rögzíthető, hogy amit eddig letett az asztalra, az az elmúlt fél évszázad magyar történetírásának meghatározó szeletét jelenti. Felsorolni is hosszú lenne, hogy az elmúlt több mint három évtizedben (1990 óta tanít) az egymást követő generációkból hány neves történész került ki a kezei alól. Megkértük hat egykori tanítványát – Ablonczy Balázs, Bödők Gergely, Egry Gábor, Hatos Pál és Turbucz Dávid történészt, valamint Kácsor Zsolt író-újságírót –, elevenítsenek fel egy-egy személyes, Romsics Ignáchoz fűződő történetet, amely gyakran eszükbe jut, ha felidézik ...
További részletek >>


Bezárva a homályba – Magyarország egy éve a világjárványban

2020 első napjaiban még csak távoli hírnek tűnt, hogy „rejtélyes” tüdőgyulladásos betegség terjed egy Vuhan nevű kínai város környékén, aztán gyorsan megtanulta a világ a koronavírus szót. A tízmilliós Vuhant karanténba zárták, de január végére Európába is nagy erőkkel érkezett meg a vírus. Nincs koronavírusos beteg Magyarországon, és kevés az esélye a járványnak – közölte a Nemzeti Népegészségügyi Központ aznap, amikor az első európai esetekről számolt be a média. Öt nappal később már kormányülésre hívták az akkor még szinte senki által nem ismert országos tiszti főorvost, Müller Cecíliát. Január 31-én, egy nappal azután, hogy az Egészségügyi Világszervezet (WHO) nemzetközi vészhelyzetet hirdetett, pedig megalakult az operatív törzs. „Minden magyar kórház felkészült az új koronavírusos betegek ...
További részletek >>


„A rendőr beletérdelt az asszony hátába, hogy lebilincselje, közben itt volt az egész család, és néztük”

Azt akarják, hogy elmenjünk innen. El akarnak elüldözni, erről szól ez a háború, meg is mondták rég. A rendőrök meg a mezőőr. Kóka József a szoba közepén áll, jó órája ömlik belőle a szó. Egyik történetből ugrunk a másikba, hajmeresztő részletek követik egymást, verekedés, hatósági túlkapások, néha alig lehet követni, olyan lendülettel beszél a férfi az őket ért sérelmekről. „Nem csak rólam van szó, a családról is. Meg másokról, akik már elköltöztek innen. Például Kiss Józsefről, ő sem bírta már, menjen el hozzá is, ugyanezt elmondja, mint én. Tönkre akarnak tenni, nézze át a papírokat, abban benne van minden, lássa, én igazat beszélek.” Farkas Norbert / 24.huFelvezetéssel, hepehupás földúton bucskáztunk be Kókáék házához. Utánuk már nem lakik senki, csak a szabolcsi dinnye- és dohányföldek ...
További részletek >>


G. Fodor Gábor: A Mészáros Lőrinc-sztori lényegtelen

G. Fodor Gábor, bár az Orbán-csapat tagja, állítása szerint Habony Árpáddal ellentétben nem tanácsadója a kormányfőnek. Önkritikusan beszél arról, hogy évekkel ezelőtt politikai terméknek nevezte a polgári Magyarországot, szerinte „ez hülyeség volt”. A politológussal Az Orbán-szabály című új könyve apropóján beszélgettünk, mely vállaltan elfogult kiadvány, de ígérete szerint segít megérteni, hogy mit miért csinált a kormányfő az elmúlt években. Szerint az orbáni politikát a hitből indulva lehet megérteni, aki kétellyel közelít, az kudarcra van ítélve. Nem tudja, hogy ha lenne egy baloldali Mészáros Lőrinc, akkor Orbán tematizálná-e ezt az ügyet. Egyébként is úgy látja: a Mészáros-sztori lényegtelen. Karácsony Gergelytől sok mindent meg kellene kérdezni, de nem kérdezik meg. Úgy látja, a Fidesz sose hergelte ...
További részletek >>


Mit tanulhatunk Barack Obamától Orbán Viktorról és a politikáról?

Imponálni tilos! – ez a felirat kapott helyet az emblematikus hatvani kocsmák egyikében, ami azért fontos, mert Barack Obama komplett karrierje, fiatalkora másként alakulhatott volna, ha ilyen normák uralta helyen nő fel. Legalábbis ez derül ki a korábbi amerikai elnök monumentális emlékiratából. A 760 oldalas, Egy ígéret földje című könyv csupán a részletgazdag dolgozat első része, de  legalább megtudjuk belőle, hogy a politikus korai olvasmányélményeit jelentősen meghatározta, kinek udvarol éppen, milyen érdeklődésű lánynak szeretne megtetszeni, így került alkalmilag érdeklődése fókuszába Herbert Marcuse vagy éppen Karl Marx. E gondolkodókat tehát elkerülhette volna, ha imponálásmentes övezetben múlatja szabadidejét, ám meglehet, akkor meg nem vált volna nyolc évre a világ legnagyobb hatalmú emberévé. És nem írhatta ...
További részletek >>


Meleg, egyedülálló, örökbefogadó apuka lett az egykori pap

Kisfiam, itt hagytad a varázspálcád – kiált a fia után egy átlagos hétköznap este Mészáros György. Dávid kissé szomorúan konstatálja, hogy az apa-fia játékra egy kicsit még várnia kell, míg édesapja elmeséli, hogyan alakult úgy az élete, hogy tizenöt évvel ezelőttig egy szerzetesrend papjaként tevékenykedett, ma pedig az ELTE docenseként, meleg, egyedülálló apukaként neveli hétéves kisfiát. Ivándi-Szabó Balázs / 24.huA kezdetekhez vissza kell ugornunk néhány évtizedet. György szülei nem voltak igazán vallásosak, gyerekként őt is óvni akarták attól, hogy azzá váljon. Nem jártak sikerrel. „Az iskolában eléggé kirekesztett voltam, míg az egyháznál közösségre találtam” – fejtegeti az okokat. A ministrálás és a kórusban éneklés mellett a hit kérdése is egyre meghatározóbb lett az életében, mélyen hívővé ...
További részletek >>


Kutyafalkával küzdött meg az éhes gyereksereg

Kis Sam a Waitrose szupermarket mögötti parkolóban játszott, amikor a felnőttek elkapták. Néhány kisgyerek volt vele, akik éppen a szedett-vedett akciófiguráikkal szórakoztak, amikor lecsaptak a fiúra. Nem lett volna szabad felügyelet nélkül kint játszaniuk, de gyönyörűen sütött a nap, és a kisebbek elunták magukat odabent. Nem Sam volt közöttük a legfiatalabb, de ő volt a legkisebb. Ezért hívták Kis Samnek. Eredetileg volt két másik Sam is, Nagy Sam és Fürtös Sam, ez utóbbinak göndör haja volt. Nagy Samet néhány hónappal korábban megölték, Kis Sam viszont addigra már nem tudott megszabadulni a nevétől. Valószínűleg a termete miatt estek neki a felnőttek. Ők már csak ilyenek voltak – mindig a legfiatalabbat, a leggyengébbet, a legkisebbet vették célba. A hirtelen zűrzavarban Sam többi társának sikerült biztonságban ...
További részletek >>


Százmilliárdokkal hizlalták megkerülhetetlenné a kormányközeli elitképzőt

Két hónappal a 2010-es országgyűlési választás után a kormányra kerülő Fidesz majdnem a legmagasabb szinten képviseltette magát egy kis oktatási intézmény diplomaosztóján. Az ellenzéki frakcióvezetőből miniszterelnök-helyettessé előrelépő, hosszú ideje az ELTE jogi karának Politkatudományi Intézetében oktató Navracsics Tibor beszédéből a résztvevők arra emlékeznek a legjobban, hogy úgy fogalmazott, „eddig ellenszélben kellett működnötök, de most jön a hátszél”. A Mathias Corvinus Collegium (MCC) alapítója, Tombor András maga is arról beszélt a diákoknak, hogy a szűk után jönnek a bő esztendők. De azt akkor még senki sem tudhatta, hogy az onnantól évenként menetrend szerint érkező több százmilliós kormányzati dotációk csak a kezdetet jelentik, és tíz év múlva az oktatási szférában korábban nem látott ...
További részletek >>


Amikor magyar zene hódított Jugoszláviában: muskátlizene, avagy a lakodalmas rock felemelkedése és titkos csodái

A 3+2 együttes első lemezének, a Halvány őszi rózsa című albumnak a megjelenése 1986 márciusában ma már felfoghatatlan mértékű, azonnali hatást váltott ki. Egyrészt három hónap alatt elfogyott belőle még a hivatalos adatok szerint is több mint 330 ezer példány. Ehhez jött még később további sok százezer, amivel örökre az egyik, ha nem a legtöbb példányban elkelt magyar nyelvű lemez. Másrészt gombamód szaporodni kezdtek nyomában a hasonló mulatós zenekarok és albumok, először csak jugoszláv lemezcégek kiadásában, majd 1987-től Magyarországon is, felfokozott tempóban. Harmadrészt ma már szintén nehezen értelmezhető hőfokú kulturális-társadalmi diskurzus indult meg a lakodalmasrock-jelenségről, elsősorban annak vélt káros hatásairól – magas- és tömegkultúra, giccs, szellemi igénytelenség és hasonló esztétikai, ...
További részletek >>


Nagy Dénes: Káros a történelmünket leegyszerűsíteni arra, hogy a magyarok ellen összefogott a világ

A legjobb rendezésért járó Ezüst Medvével illusztris társaságba került, korábban Godard-tól kezdve Kieślowskin és Szabó Istvánon át Wes Andersonig legendás rendezők kapták meg ugyanezt a díjat. Leülepedett már ez? Én is csak pár nappal ezelőtt szembesültem ezzel, meg is döbbentem. Például Angela Schanelec, a tavalyelőtti díjazott konkrétan az egyik kedvenc rendezőm, de igazából a teljes névsor inkább ijesztően hangzott, hiszen nem gondolnám, hogy ebbe a társaságba tartoznék. Persze nyilván megtisztelő és jó érzés, de én valaminek az elején vagyok még. Egy utat és egy vágyat kijelölhet számomra, hogy milyen jó lenne ennél még jobb filmeket készíteni a jövőben. Mit gondol, a további pályájára milyen hatással lesz ez a díj? Erre nehéz válaszolni, de az mindenképpen jó érzés, hogy egy ilyen hosszú folyamat (a film ...
További részletek >>


Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *