Menü Bezárás

Még ma is el kell magyarázni, hogy a prostituált nem hobbiból szexel, és valójában nem élvezi

Előző regénye is kemény témát választott, és a nemrég megjelent Városi rókák sem lett éppenséggel könnyed nyári limonádé: a kisgyerekes mindennapokba minden jólét mellett is beletört Klára, a gyerekét otthon hagyva külföldön dolgozó Andi és a prostitúcióra kényszerített Timi sorsa fonódott össze benne.

De jó a vége! Kerülni akartam az olyan befejezést, ami nyitott, vagy a szereplőnek nem a lehető legjobban alakul a sorsa. Valahogy úgy voltam vele, itt vannak ezek a nők, akikkel borzasztó dolgok történnek, de túlélők lesznek, és nem áldozatok.

De közben azért ez a happy end nem olyan egyértelmű: a külföldön dolgozó anya hazakerül ugyan, de mi garantálja, hogy hamarosan ne kényszerülne rá megint, hogy otthon hagyja kisfiát a megélhetésért? Vagy hogy a traumái után a testvére összeszedi-e magát valaha?

Semmi sem garantálja. Timi története azzal ér véget, hogy kiszakítják a prostitúcióból, megmentik ők. Mehet vissza a normális életbe, mondhatnánk, de nem tud, mert annyira traumatizált, hogy a „normális”, a régi élet szinte elérhetetlen számára. Ahol az én regényem véget ér, kezdődhetne egy új arról, hogy képes ennyi borzalom után felépülni, összeszedni magát, gyógyulni. A prostitúcióból szabadult nők és férfiak nagy része komoly testi panaszokról számol be, nőgyógyászati-urológiai problémáik vannak. Egy civil szervezet önkéntese mesélte, hogy az egyik kimenekített lány hetekig nem bírt járni, mert a fogva tartói napi harminc-negyven kuncsaftot küldtek hozzá, kifordult a lába, meghúzódtak az ízületei.

Hogyan fogant meg ennek a történetnek az ötlete?

Másfél éve költöztünk ki Brüsszelbe, és azelőtt már kint töltöttünk pár hónapot. Három kicsi gyerekem van, így főleg a játszótéren ismerkedtem más anyukákkal. És ők voltak azok, akikből Klára lett a regényemben: a feleség, akinek a férje fontos munkát végez, korán indul, későn érkezik a munkából, így egyedül marad a gyerekekkel, háztartás körüli feladatokkal. Ilyen történeteket hallottam újra és újra. Egyetemet végzett, okos nők, otthon vállalkozásuk volt, munkájuk, aztán a férjük kapott egy visszautasíthatatlan ajánlatot Brüsszelben, így kiköltözött a család, a férj dolgozik, a feleség pedig ott áll a lakásban a gyerekeivel, és fel kell találnia magát, el kell látni a gyerekeket, egyedül van mindenre, valaha hasznos eleme volt a társadalomnak, a mostani életében viszont csak egy árnyék. Ez is egy fájdalmas női sors, és ezzel foglalkozni akartam. Aztán jöttek a lezárások, így összeszedtem az évek óta gyűjtögetett jegyzeteimet, és nekifogtam az írásnak, mert a bizonytalanságban így tudtam elhajtani a „mi lesz velünk?” kérdéseket: meg kell írnom a regényt, ezt tűztem ki célul, ez mentett meg tavaly tavasszal. És régóta terveztem azt is, hogy prostituált-történetet írok, a kelet-szlovákiai, kelet-magyarországi létről is írni akartam. Ott egyáltalán nem ritka, hogy a nők otthon hagyják a gyerekeiket, hogy nyugatra menjenek dolgozni, és hazaküldik a pénzt, már rendes háttérszervek is működnek erre: szinte menetrend szerint jár a minibusz. Ezek nagyon fájdalmas dolgok, hogy egy anya nincs karácsonykor a gyerekével, meg hogy a fele életéből kimarad. Egészen kicsi gyerekeket is otthon hagynak sokszor, vagy problémás kamasz gyerekeket, mert egyszerűen muszáj. És ezen kívül még Brüsszelt is fel akartam térképezni magyar szemmel, a kivándorolt magyarok világát. Itt vannak az ’56-osok, az eurokraták, diplomaták, az újak, a régiek, a gazdagok és az őket kiszolgáló személyzet. Teljesen „magyarul” lehet itt élni: magyar vízszerelő, magyar költöztető cég, magyar fodrász, magyar műkörmös, magyar tagozatú iskola, magyar boltok. Van ismerősünk, aki tizenöt éve él itt, és csak magyarul beszél. Nem is kell neki máshogy – tökéletesen boldogul így is, autószerelő, és főleg magyarok járnak hozzá. És ez nem Brüsszel-specifikus, mert vannak ismerőseink más európai nagyvárosokból, és ott ugyanez a helyzet. Kicsit „világ a világban” helyzet ez, ezt akartam megmutatni, és ennek a fenti meg a lenti részét, és azt, hogy ha nő vagy, akkor fent is közel ugyanolyan kiszolgáltatott tudsz lenni.

Ismerősek ezek a nőalakok: aki járt már Kelet-Magyarországon, az tucatjával látott már olyan nőket, akik otthonuktól, gyerekeiktől távol kapnak csak állást. Az is nagyon is létező szintje a szegénységnek, amikor egy fiatal nőnek néhány plázás ruhadarab már olyan lenyűgöző ajándék, hogy azzal simán magához láncolja egy veszélyes férfi. Magányos, depressziós kisgyerekes anyukákat is láttunk már bőven. De ezek a nők mégsem szoktak regényhősök lenni. Cél volt, hogy láthatatlan figurákat emeljen be a reflektorfénybe?

Prostituált-történeteket ismerünk – a férfi szemszögéből. A világirodalom remekei tele vannak olyan történetekkel, hogy a férfi, amikor kicsit elveszíti az útját, elmegy egy prostituálthoz – így ezek a nők belekerülnek az irodalomba, de valahogy romantizálva, vagy úgy, hogy a férfi bajára ők a gyógyír, ami teljesen egyoldalú megközelítés. Gondoltam, mutassuk meg, mit él át az a nő. Millió statisztika létezik arról, hogy a férfitársadalom jó része vagy járt, vagy legalább egyszer már volt, vagy aktívan, gyakran jár prostituálthoz. Nem lenne prostituált, ha nem lenne kereslet rá. És ez az egész normalizálva van, még művész körökben is, elmegy prostihoz, és az rendben van, mert úgy vesszük, hogy az ő bohém lelkének ez kell – a legénybúcsús kultúráról, vagy a céges bulikról ne is beszéljünk. És ki van a másik oldalon? A minap egy taxissal utaztam, és arra terelődött a szó, hogy mivel foglalkozom, mondtam, hogy az utolsó könyvem prostituáltakról szólt. Mire ő arról kezdett beszélni, hogy ezek azok a nők, akiknek ez a hobbijuk, azért csinálják, mert annyira szeretik a szexet, és nekik sosem elég. És el kellett magyarázni, hogy ez nem teljesen így működik a valóságban, hogy egy prostituáltnak ez nem jó, neki ez nem a hobbija, hanem a munkája, amit azért végez, mert kiszolgáltatott, mert nem volt jobb, mert belekényszerítették. Mert egyszerűen nincs kapcsolata a saját testével, mert már ötéves korában abuzálták, és tizenhárom éves korától az összes unokatesója megerőszakolja, mondván tizenhat éves korától úgyis kinn fog állni az utcasarkon – ez a valóság, és nem az, hogy ezek a szép lányok ott ülnek, és alig várják az idősödő, kopaszodó, pocakos férfiakat. Akik elhiszik, hogy fú, ők milyen jó pasik, mert a prosti visszamosolyog rájuk – és úgy kell neki elmagyarázni, hogy azért mosolyog, mert kell a pénz, mert a stricijei belekényszerítették egy ilyen helyzetbe.

Érdekes egyébként az is, hogy a szexmunka megítélése mennyire nem egyértelmű, és ehhez nem kell még csak egy efféle taxisofőrnek sem lenni, a feminizmusban is létezik a SWERF irányzat, amely kizárja a szexmunkásokat a női jogvédelem köréből.

A szóhasználat is más: prostituált vagy szexmunkás? Akik azt mondják, hogy szexmunkások vannak, azzal ők azt mondják, hogy ez egy munka, amióta világ a világ, ez van, ez ellen hiába küzdenek, és ha illegalitásba kergetik őket, akkor még kiszolgáltatottabbá válnak. Szerintük el kell fogadni, és megteremteni ezeknek a nőknek a munkavégzés feltételeit, járjanak orvoshoz, fizessenek adót. A másik vonulat szerint pedig nem szexmunka, hanem prostitúció van, mert az nem munka, hanem kizsákmányolás, és a nagy kérdés az, hogy ezt hogy lehet megszüntetni. A történetek nagy része úgy indul, hogy a stricik behálózzák a fiatal lányokat a leszakadó régiókban, függő viszony alakul ki közöttük, ezek a lányok általában diszfunkcionális családból származnak, gyakran éhesek és hálásak minden kedves szóért. Ezek a férfiak meg elhitetik velük, hogy „te vagy az én barátnőm, én téged nagyon szeretlek, és ha szeretsz, akkor megteszed, és lefekszel ezzel vagy azzal, hiszen tudod, hogy én mennyi mindent megadtam neked, etetem a szüleidet, küldünk haza nekik pénzt, és te meg erre se vagy képes”. Ezek nagyon erősen zsaroló, bántalmazó viszonyok, és kívülről nehéz megérteni, hogy miért nem lép le, ha le tudna. Az is biztos, hogy a kuncsaftokból bejövő pénz nagy része nem a lányokhoz kerül – nekik nagyon kevés jut, morzsák csupán. Ők eszközök, tárgyak, haszonélvezeti cikkek, akikből nagyon sokan nagyon jól élnek. Nagyon sok esetben előfordul az is, hogy ezek a lányok, ha kiszabadulnak a prostitúcióból, megmentik őket, nem hazamennek, hanem védett házba kerülnek, ahol muszáj elrejtőzniük azok elől a férfiak elől, akik vissza akarják őket rabolni. Mert nagyon jellemző, hogy ezek a stricik ott vadásznak a falvak környékén, és amikor a lány hazaér, ők az elsők, akik lecsapnak rájuk.

Pár éve Munk Veronika Kéjutca című kötete kapcsán kaptam egy emlékezetes kommentet egy prostituálttól, aki büszkén írt arról, hogy ő igenis mennyire jó körülmények között dolgozik, és nem kell őket annyira sajnálni, mert nem mindenkinek olyan nagy szenvedés ez.

Ugyanakkor én emlékszem egy részre Munk Veronika könyvében, amikor arról írt, hogy amikor együtt buszozott azokkal a lányokkal, akik jártak ki dolgozni külföldre, akkor elhangzott egy olyan mondat az egyik lánytól, hogy indulás előtt már napokkal hányt. Tehát a teste jelzett, hogy hogy szorong, fél, retteg. És lehet, hogy közben arról beszél, hogy minden rendben van, és mennyire jól keres, megveheti magának az Armani parfümöt, de azért a teste jelzi, hogy az nem erre van behuzalozva. Nagyon sok prostituált mentálisan sérül. És akkor tegyük mindezek mellé azokat a kulturális hatásokat, hogy a prostitörténet az a Micsoda nő. Mindenki látta, karácsonykor háromszor levetítik, milyen gyönyörű nő, milyen jó neki, és milyen jóra fordul a sorsa a végén. Miközben nem ilyenek a prostituált-történetek, és döbbenet, hogy mi is ezerszer láthattuk, tudom csehül és részleteiben magyarul is fejből. Annak ellenére, hogy semmit nem mutatnak benne, nagyon károsnak tartom.

Más. Nem kell nagyon mélyre ásni, hogy találjunk közös pontokat a történet és az ön élete között: brüsszeli diplomatafeleségek, szlovákiai magyar nők – és ezen kívül is van két olyan dolog, amiről úgy éreztem, hogy erősen a saját élményeit fogalmazta meg. Az egyik az újságírás helyzetéről elhangzó, mérhetetlen szomorú megállapítások – semmit nem fizető médiumok, ingyen dolgozó bloggerek miatt ellehetetlenülő, pályaelhagyó újságírók –, a másik pedig az, ahogy a világmegváltó tervekkel Brüsszelbe megérkező ifjú diplomaták beletörnek a bürokráciába, és ugyanolyan megalkuvók lesznek, mint azok, akik ellen eredetileg küzdeni akartak.

Amikor megalkotok egy szereplőt, akkor felépítem az egész életét, kitalálom, mikor, hol született, milyen családból származik, hol dolgozik. Ezek nem feltétlenül kerülnek bele a regénybe, de fontos ahhoz, hogy a szereplő hiteles legyen. Klára újságíró volt a gyerekei megszületése előtt, a közeget, a miliőt ismerem, hiszen én is az voltam évekig. Volt egy olyan időszaka a felnőtté válásomnak, amikor háborús tudósító akartam lenni, és beszámolni arról, ami a konfliktuszónákban történik. A tudósítás viszont azóta teljesen átalakult, hiszen mindenkinek van mobiltelefonja, így sokkal közelibb felvételeket kapunk a helyszínen jelenlevőktől. Az a régi, romantikus elképzelés az újságírásról, ami Hemingway korában volt jellemző, de akár később, Christiane Amanpour munkájának fénykorában, már már nem létezik. Ma már az újságírók kevesebbet járnak terepre, többet töltenek a laptop előtt, adatok közt halászva. Régen sokkal nagyobb tekintélye volt az újságíróknak, míg ma, az álhírek korában az újságírótól az az első, amit megkérdeznek, hogy melyik nagyhatalom csicskája vagy. És az anyagi része is nagyon problémás: az újságírók utána olvasnak, felkészülnek, találkozókra járnak, belefeszülnek, hetekig a témában élnek, és aztán azt mondják, hogy húszezer forint. Miközben élni kell, jönnek a csekkek, a gyerekeknek be kell fizetni ezt-azt. Gergő, az egyik szereplő férje pedig csalódott diplomata, negyvenes éveire eljut oda, hogy keményen dolgozott évekig, és azt gondolta, hogy a világ legfontosabb munkáját végzi, hiszen fontos ügyekről tárgyal, ír jelentéseket, biztos benne, hogy ettől majd valami megváltozik. Ez nagyon sok munkakörben igaz, a hivatalnokoktól a diplomatákig: azt hiszi valamiről, hogy az tiszta és hasznos, aztán pár benne töltött év vagy évtized után kiábrándul.

Férje, Feledy Botond politológus révén kerültek Brüsszelbe. „Diplomatafeleségként” könnyedén lehetne olyan a sorsa, mint a regénybeli Klárának – mégsem ez van. Nem akarok az elcsépelt „hogyan fér bele a karrier három gyerek mellett”-kérdéssel élni, de azt gondolom, hogy mégis csak kell valami párkapcsolati erőfeszítés ahhoz, hogy egy nő anyaként is alkotó munkát végezzen, hogy a kapcsolat mindkét tagja egyénként is fenn maradjon a víz felett, mert azért még ma sem ez a tipikus.

A család és karrier kérdést mindig megkapom, Botond még sosem, alig várom, hogy egy interjúban egyszer ez nála is elhangozzon. Azt mindig el szoktam mondani, hogy ha nem találkozom Botonddal, akkor én szingli vagyok, és macskáim vannak, mert senki mással nem álltam volna össze. Nem kötöttünk kompromisszumot, szerencsések vagyunk, hogy egymásra találtunk. Három kicsi gyereket nevelünk, együtt. Néha olyan, mintha céget menedzselnénk, óvoda, iskola, a kicsi még otthon van velünk. Ha egy fontos határidő előtt vagyok, akkor Botond az, aki felkel a gyerekekhez éjszaka, sőt, reggel ő csinál nekik reggelit, hogy én tudjak tovább aludni, és fordítva is így van, ha neki van ilyen időszaka, ha elutazik, akkor meg én viszem az egészet. Erősen támogatjuk egymás munkáját is, olvassuk, szerkesztjük egymás írásait, kikérjük a másik véleményét. Mind a ketten nagyon kapcsolódunk a gyerekekhez, ők a központ, de mégis néha én is, és a férjem is ki tudunk ebből nézni. Aztán persze vannak azok az időszakok, amikor csak a családról, az együtt töltött időről szól minden. Minden szakmai döntés előtt leülünk, átbeszéljük, hogy az mit jelent nekünk mint házastársaknak, mint családnak, kire milyen hatással lesz. Például az, hogy én most kiléptem a Libriből, és saját kiadót alapítottam, ezt is átbeszéltük. Nehéz a házassági, párkapcsolati dolgokról klisék nélkül beszélni, de biztos, hogy ha van egy társ, egy szerető család, akkor minden munkából adódó probléma könnyebben kezelhető. És az is biztos, hogy egy olyan kapcsolatban, ahol a férjem valamiféle rabszolgasorsba taszított volna, mint ahogy több ismerős férfi teszi, „anyukám, itt vannak neked a gyerekek, a háztartás, mit akarsz még?”, én befulladtam, és egy sort sem írtam volna soha. Nagyon sokszor látom azt, hogy sikeres barátnőimet, nőismerőseimet a férjeik abszolút lefelé nyomják. Volt olyan könyvbemutatóm, ahová a férjemmel együtt mentünk, és aztán ő volt a kasszás, ő árulta a könyveket – és volt olyan, aki erre azt mondta, hogy az ő férje ilyet soha nem tenne, mert úgy érezné, hogy degradáló. Botond reggel még az egyik tévének nyilatkozott, délután pedig az én könyveimet árulta. Köztünk nincs olyan méregetés, hogy kinek megy jobban a szekér, én a férjem minden sikerének iszonyatosan örülök, mert úgy érzem, hogy azokban a sikerekben én is benne vagyok, és azt gondolom, hogy ez fordítva is így van.

Ha már szóba jött: az utóhangban az is kiderült, hogy ön egy női témákkal foglalkozó könyvkiadót hozott létre. Miért akart saját kiadót?

Igazából azért, mert ez így egyszerűbb: én írom a könyvet, én adom ki, én adom el, pont. Ez így tiszta sor, nincsenek mögöttem más szereplők, meg ilyen-olyan emberek, akiknek a véleményét ki kell kérni, miközben egyébként nem érdekel a véleményük. A könyvkiadás is sokat változott: régen még igaz volt, hogy a „komoly” kiadók jó könyveket adtak ki, de ez ma már nem feltétlenül igaz. A „komoly” kiadók is adnak ki jó könyveket is, meg olvashatatlan, pocsék vacakokat is. Hogy melyik kiadó ad ki egy könyvet, milyen borítóval, hogy az aztán milyen sikerlistán, hányadik helyen szerepel, vagy melyik újságban, ki, milyen kritikát ír róla, az ma már nem jelent semmit. Én meg úgy gondoltam, hogy vannak már olvasóim, vannak olyan emberek, akiket érdekelnek a témáim, vagy tetszik nekik az, ahogy írok, akkor én hozzájuk akarok eljutni. Megnyitottam a webshopot, kiírtam a Facebookra, hogy elindult az előrendelés, és az olvasók rendeltek. Nyilván kellett hozzá A rendes lányok csendben sírnak sikere is, hogy Városi rókák összes példánya elfogyott pár hét alatt, a könyvesboltokba a második kiadás került. Pedig sokan mondták, hogy 2020-ban magánkiadásba menni abszolút érvágás, és a gyerekeim elől veszem el a tízóraipénzt – de bejött.

Az előző könyve, A rendes lányok csendben sírnak kapcsán felmerült a filmfeldolgozás ötlete is, ami egyelőre parkolópályán van, viszont a regény színpadi változatát a héten mutatják be a Vígszínházban. A darab megszületésének folyamatába mennyire folyt bele?

Kovács Krisztina, a Vígszínház fő dramaturgja volt az, aki bevitte a színházba a könyvet, és ő írta át színpadra, megbíztam az ő ízlésében, tudásában. Én írtam egy regényt, amiből készült egy színházi darab, ami egészen más műfaj. Ami működik a könyvben, az nem biztos, hogy működik színpadon is. A színpadon más szabályok érvényesek, az egy külön szakma, sok szakmabeli munkája kell ahhoz, hogy jó legyen a végeredmény. A regényem szereplői sok történetet mesélnek a könyvben, egyértelmű volt, hogy minden nem kerülhet bele a darabba, de nem akartam belebeszélni, pont ezért nem kértem el Krisztától a szövegkönyvet. Biztos voltam benne, hogy meglesz az íve, és benne lesznek a fontos dolgok. Az is bennem volt, hogy ez egy csallóközi történet, a Víg meg egy budapesti színház, és lehet, hogy ami Csallóközben egyértelmű utalás vagy poén, az Budapesten ez már nem menne át, ezért sem akartam belefolyni. A végeredmény nagyon jó lett, libabőrös voltam végig a főpróba alatt.

A darabról beszélve említette, hogy felmerült, hogy miért érdekelne bárkit húsz évvel ezelőtti nők nyomora – mit gondol, végül is miért szólt ekkorát az a könyv?

Az egyik oka az lehet, hogy ebben a maffiatörténetben Dunaszerdahelyen meg az egész csallóközi járásban nagyon sokan voltak érintettek, akik emiatt kíváncsiak voltak a regényre. A másik, hogy a maffiatörténetek általában a férfiak szemszögéből íródnak, az elkövetők szemszögéből. Azt, hogy női áldozatok mit tapasztaltak, hogyan élték ezt meg, arról nem nagyon ismerünk történeteket. Beszéltem olyan elkövetővel, aki maga is beállt a sorba, amikor többen erőszakoltak meg egy fiatal lányt, és ő azt mondta, hogy sokáig azt gondolta, hogy ez csak öt perc, és a regény után gondolkodott el rajta, hogy az a „csak öt perc” valójában mit is jelent az áldozatnak. De egyébként nincs konkrét válaszom, miért lett ennyire népszerű, a legmeglepőbb, amikor férfi mond olyat, hogy négyszer olvasta, ez mindig öröm, talán pont azért, mert sokáig engem a „női író, nőknek szóló irodalom” kategóriába próbáltak beletenni.

 

A Városi rókák a Piros Hó Kiadó, A rendes lányok csendben sírnak a Libri Kiadó gondozásában jelent meg, utóbbi színpadi adaptációja online, az Vígszínház streaming-felületén debütál, március 13-án.

The post Még ma is el kell magyarázni, hogy a prostituált nem hobbiból szexel, és valójában nem élvezi first appeared on 24.hu.

Forrás >>


További hasonló találatok:

A hetvenöt éves Bródy János hetvenöt fontos sora

75 éves lett a magyar pop-rock műfaj legtöbbet idézett szövegírója, aki a magyar nyelvű popzenei dalszövegírás megteremtője is egyben. Bár könnyűzene bőven volt már az Illés előtt is, az még egy egészen másik műfaj volt, mint a fiatalság tényleges hangját képviselő rock and roll, vagy ahogy azokban az években emlegették: beat. Bródy János és Szörényi Levente elsőként ismerték fel, hogy ebben a zenében sokkal több van annál, minthogy megtanulják és eljátsszák a menő angolszász slágereket, és gyorsan kiderült, hogy Bródynak kivételes érzéke van a szövegíráshoz. Mert ugyan számos dalszövegírónk lett a hatvanas évek közepe óta eltelt több mint fél évszázadban, de olyan, aki ennyire könnyedén intézett el társadalmi és nemzedéki problémákat, és rezonálni tudott a tizen-, huszonévesek tényleges problémáira, nem ...
További részletek >>


Hrutka János: Nem kis bátorság kellett Gulácsi tettéhez, ismerve a közeget

„»Kicsi, gyere ide, menjél fel az étterembe a kávémért, tudod, presszókávé, cukor nélkül, tejszínhabbal, ha visszaértél, akkor ott az a sporttáska, kapaszkodj bele, azt neked kell áthoznod Újpestre, ott majd megmondom, mit csinálsz vele.« Simon Tibi tudott vicces is lenni néha, de a tiszteletre nevelésben, az öltözői fegyelem terén és a fiatalok terelgetésében nem ismert ellenvetést. Én sem kérdeztem vissza, tettem, amit egy fiatalnak tennie kellett. Kiérve a Megyeri útra, üres stadion fogadott, csak a külön utakon, rendőri kísérettel érkező ferencvárosi szimpatizánsok voltak a szektorukban. »Kicsi, hozd a táskát, indulunk.« Átsétálva az üres pályán egy kifeszített rácsrész fogadott, ahol át kellett préselnem az irtó nehéz, hatalmas csomagot, el sem bírták kapni a másik oldalon, nagy csattanással esett a sivár, omladozó ...
További részletek >>


Lázár János: Orbán Viktor állja és adja is a pofonokat, de amint korrektül viselkednek vele, simulékonyabbá válik

Gyakran mond olyat, amivel nem ért egyet? Mikor mondtam olyat? 2018 márciusában a világ tán legélhetőbb városa, Bécs egy szegletében arról készített drámai zenei aláfestésű videót, hogy migránsok róják a koszos utcákat, s már senki nem beszél németül. Másfél évvel később, 2019 novemberében Horthy kormányzó kenderesi sírját koszorúzta azzal, hogy „bajtársaival és szövetségeseivel megmentette Magyarországot… hős katona volt, igaz magyar hazafi, akire főhajtással kell emlékeznünk”. Vállalható videók, senki nem kényszerített az elkészítésükre. Mindkét mű előtt pár nappal önkormányzati választást bukott Hódmezővásárhelyen. Véletlen egybeesés. Mondják, azért igyekezett fideszesebb lenni a legfideszesebbeknél, nehogy a párton belüli ellenfelei, kihasználva meggyöngülését, a torkára tegyék a kést. Inkább ...
További részletek >>


Saját fogait építette házába a balatonboglári gazda

A Bugaszegi Köztársaságot 2011. április tizenegyedikén kiáltottam ki a Balatonboglár határában található tanyámon. A jogi aktusról levélben értesítettem az ENSZ-et, belefogalmazva, hogy ez immár nem Magyarország része, hanem olyan önálló entitás, mint a Vatikán az olasz államban. Egyúttal kinyilvánítottam, hogy természetesen elfogadom az engem körülvevő ország jogrendjét, használom a pénznemét és az infrastruktúráját, viszont a szellemi leválásom végleges. Hogy mindezt miért csináltam? Mert berágtam, hogy a magyar parlament eltörölte az Alkotmányt, és csinált helyette Alaptörvényt. Az ENSZ-től válasz mind a mai napig nem érkezett, aminek örülök, mert így legalább nincs elutasítva a kérelmem; tekintsük úgy, hogy földolgozás alatt áll. A magyar hatóságokkal nem foglalkoztam, csak kitettem egy táblát a határra, hogy ...
További részletek >>


Változásra kényszerítené Hollywoodot a norvég újságíró

A HFPA-botrány A Hollywood Foreign Press Association, azaz a Hollywoodi Külföldi Tudósítók Szövetsége körüli botrány egy bírósági perrel indult: interjúalanyunk, a norvég, de jó ideje Los Angelesben dolgozó újságíró, Kjersti Flaa az után indított pert a HFPA ellen, hogy az többszöri próbálkozás után sem vette fel a soraiba annak ellenére, hogy megfelelt a kiírt követelményeknek – egyébként nem csak őt, hanem négy másik jelentkezőt sem. Flaa ellen ráadásul zaklatásba torkolló ellen-kampányt folytatott a HFPA, ami már a szervezet egyes tagjainak is sok volt, erről a Wrap cikke számolt be (angolul). A kereset része volt egy trösztvád is: Flaa azzal vádolta a szervezetet, hogy illegális kartellként működnek, távol tartják a megfelelő jelentkezőket, ezzel monopolizálják a hollywoodi szórakoztatóipari hírek piacát. A per ...
További részletek >>


Nagy Dénes: Káros a történelmünket leegyszerűsíteni arra, hogy a magyarok ellen összefogott a világ

A legjobb rendezésért járó Ezüst Medvével illusztris társaságba került, korábban Godard-tól kezdve Kieślowskin és Szabó Istvánon át Wes Andersonig legendás rendezők kapták meg ugyanezt a díjat. Leülepedett már ez? Én is csak pár nappal ezelőtt szembesültem ezzel, meg is döbbentem. Például Angela Schanelec, a tavalyelőtti díjazott konkrétan az egyik kedvenc rendezőm, de igazából a teljes névsor inkább ijesztően hangzott, hiszen nem gondolnám, hogy ebbe a társaságba tartoznék. Persze nyilván megtisztelő és jó érzés, de én valaminek az elején vagyok még. Egy utat és egy vágyat kijelölhet számomra, hogy milyen jó lenne ennél még jobb filmeket készíteni a jövőben. Mit gondol, a további pályájára milyen hatással lesz ez a díj? Erre nehéz válaszolni, de az mindenképpen jó érzés, hogy egy ilyen hosszú folyamat (a film ...
További részletek >>


Krasznahorkai László: Megvesztegethetetlen elitista vagyok

Találkozott valaha farkassal? Élővel még nem. Halottal igen? Azzal igen. Ez kitömött farkast jelent? Kitömöttet, elütöttet, megöltet. Ezek a halott farkasok voltak önre akkora hatással, hogy ez az állat visszatérő motívummá vált a könyveiben, például a legújabban is? Ha a Sátántangó áldozati macskájára, az Északról hegy, Délről tó, Nyugatról utak, Keletről folyó haldokló kutyájára, vagy a Báró Wenckheim hazatér hűséges kisdögjére gondolok, nehéz megmagyarázni, miért épp a farkas emelkedik ki megkülönböztető erővel néhány könyvemben. Sosem gondolkodtam ezen. Talán mert az ember-farkas viszonylatban először nem is az állatok, hanem az emberek rendítettek meg, akiknek súlyos történetük volt farkasokkal. Ezek hatására ez a különös állat mélyebb jelentést kapott, és szép lassan átalakult számomra azzá, akin a ...
További részletek >>


A politikai folyamatok kulcsa, hogy rettegjünk a kirekesztettek lázadásától

Látta az Élősködők című filmet? Nem. Koreai film, tavaly nyert Oscar-díjat. Egy szegény családról szól, amelynek a tagjai egymás után elkezdenek dolgozni egy gazdag család házában, és átveszik a helyüket. Mintha ennek a filmnek is lenne némi köze ahhoz, amiről az új könyve szól. Ahogy fogalmaz, „a kívül lévők lázadása elkerülhetetlennek látszik”. Egy ellentmondást szerettem volna megragadni a könyvben. Egyrészről olyan szakadások jönnek létre a világban „belül lévők” és „kívül lévők” között, amelyek folyamatosan azzal fenyegetnek, hogy a privilegizált terekből kirekesztett emberek fellázadnak. Ne csak arra gondoljunk, hogy a kerítések előtt rekedt menekülteknek előbb-utóbb elege lesz, vagy hogy folyamatosan milliók indulnak útnak a Föld elviselhetetlen helyeiről az élhető vidékek felé. Valójában már a ...
További részletek >>


Békés Márton: Jobboldali, magyar konzervatív pozícióból mindig lesz mi ellen lázadni

Egy gondolatkísérlet erejéig fogadjuk el, hogy Békés Márton a „kormányzati kultúrpolitika mögötti főideológus”, írtuk előző könyvéről szóló cikkünkben. Ez a megállapítás és más, főleg baloldali véleményformálóktól származó, hasonló állítást megfogalmazó idézetek teszik ki a Kulturális hadviselés fülszövegét. Provokáció? Poén? Pimaszkodás, persze. Ha az ember könyvet ír, örül, ha észreveszik. Nem azért írok, hogy másokat provokáljak vagy kellemetlen helyzetbe hozzak, de ezeket a megjegyzéseket viccesnek találtam. Az elmúlt években kialakult egy olyan vélemény, hogy én lennék „a magyar etnonacionalista rezsim legtehetségesebb propagandistája”, ahogy Béndek Péter fogalmazott. Ez egyáltalán nem bánt, örülök a hasonló véleményeknek, de eltéveszti a jelenlegi magyar politikai rendszer logikáját, aki ...
További részletek >>


„Elképesztő bátorság, hogy valaki önhatalmúlag feltölti a Balatont”

Balassa Balázs 2020-ban mondott le a szigligeti polgármesteri posztról, korábban pedig a Balatoni Szövetség elnöki pozícióját is elengedte, amit ön vett át. Tartja vele a kapcsolatot, kialakult barátság a közös munka során? Nagyra tartom a munkásságát, de – sajnos – a saját döntése miatt lemondott a tisztségéről. Szigligeten megvolt a választás, a fia lett a polgármester. Balázzsal igazándiból nincs kapcsolatom, előtte természetesen mint a szövetség elnökével, sokat beszéltünk. Amikor a helyére megválasztottak 2019 decemberében, én kértem, hogy a továbbiakban segítse a munkánkat, akár társelnökként. Ez úgy szokott lenni, hogy egy megye rotációban ellátja az elnöki tisztséget, a másik kettő társelnököt ad. Azt gondolom, a Balatoni Szövetség jó példa arra, hogy nem foglalkozunk azzal, kinek milyen elkötelezettsége, ...
További részletek >>


Éreztük, hogy jó, amit csinálunk, mert nem tetszik a baromarcú hatalomnak

Haska Béla három évig volt hajléktalan, két telet egy fűtetlen fáskamrában töltött. Amikor azonban beköszöntött a decemberi hideg, megjelent a Facebookon egy poszt arról, hogy segíteni kéne a CPg egykori énekesén. Aztán alakult e célra egy Facebook-csoport, és ami azután történt, amiatt Béla most is hitetlenkedve rázza a fejét, ahogy mászkálunk a szélben az újszegedi Tisza-parton. Rohadt nagy sár van, foltokban áll a hó, Béla nem engedi el a kutyát. Mudi, okos bogárszemekkel; vigyázni kell vele, mondja Béla, mert tud hamis lenni. „Volt egy katonai hálózsákom, abban mínusz harminc fokig nem fagysz meg. Az újszegedi állomáson állt egy toi-toi vécé, oda sétáltam föl rendszeresen a kutyával. Feketemunkákból nagyjából fent tudtam tartani magam, nem éheztem túlzottan, és ettem a vitamintablettákat, így hálistennek elkerült a ...
További részletek >>


Bezárva a homályba – Magyarország egy éve a világjárványban

2020 első napjaiban még csak távoli hírnek tűnt, hogy „rejtélyes” tüdőgyulladásos betegség terjed egy Vuhan nevű kínai város környékén, aztán gyorsan megtanulta a világ a koronavírus szót. A tízmilliós Vuhant karanténba zárták, de január végére Európába is nagy erőkkel érkezett meg a vírus. Nincs koronavírusos beteg Magyarországon, és kevés az esélye a járványnak – közölte a Nemzeti Népegészségügyi Központ aznap, amikor az első európai esetekről számolt be a média. Öt nappal később már kormányülésre hívták az akkor még szinte senki által nem ismert országos tiszti főorvost, Müller Cecíliát. Január 31-én, egy nappal azután, hogy az Egészségügyi Világszervezet (WHO) nemzetközi vészhelyzetet hirdetett, pedig megalakult az operatív törzs. „Minden magyar kórház felkészült az új koronavírusos betegek ...
További részletek >>


„Tudták, mit csinál a nőkkel, de félrenéztek. Nekem ütnöm kellett, hogy elengedjen”

Bálint Pétert 2020 áprilisában, a tanév közben váratlanul mentették fel dékáni pozíciójából a Debreceni Egyetemen. A József Attila-díjas, állami érdemrenddel kitüntetett író 2015 óta vezette az intézmény hajdúböszörményi gyermeknevelési és gyógypedagógiai karát. Lapunk januárban írta meg, hogy a távozás mögött egy zaklatási ügyben indított etikai vizsgálat állhat, melynek végén elítélték Bálintot. Ennél többet azonban akkor nem tudtunk kideríteni. Cikkünk megjelenése után többen jelentkeztek, hogy beszélnének Bálintról. Köztük olyanok, akik nem a Debreceni Egyetemen kerültek kapcsolatba vele, de olyan is, akinek egy több mint 30 éves története volt. Tucatnyi forrással folytattunk beszélgetéseket, ezekből kiderült, hogy Bálint visszaélései – melyek nem függetlenek az ő, felsőoktatásban betöltött hatalmi ...
További részletek >>


Komoly feszültséget okozhat, ha a családtagok eltérően gondolkodnak az oltásról

Napjaink leggyakoribb közéleti kifejezése alighanem az oltás, ami érthető is annak fényében, hogy nagyon úgy néz ki, csak azzal sikerülhet végre túljutni a járványon, és úgy-ahogy visszadöccenni életünk régi, lassan már el is feledett kerékvágásába. Nem véletlen, hogy mind a politika, mind az egészségügy meghatározó képviselői egyöntetűen arra buzdítanak mindenkit, ha végre lehetőségük nyílik rá, oltassák be magukat (még ha a különféle vakcinák alkalmazásáról meg is oszlanak a vélemények mindkét csoportban). Bár Magyarországon az oltási hajlandóság folyamatosan növekszik, a KSH legfrissebb mérése szerint még mindig csak a megkérdezettek 38 százaléka biztos benne, hogy beoltatná magát, ami korántsem elégséges arány a nyájimmunitás eléréséhez. Mivel húsba vágó, a társdalom egészét érintő és – mint a ...
További részletek >>


Százmilliárdokkal hizlalták megkerülhetetlenné a kormányközeli elitképzőt

Két hónappal a 2010-es országgyűlési választás után a kormányra kerülő Fidesz majdnem a legmagasabb szinten képviseltette magát egy kis oktatási intézmény diplomaosztóján. Az ellenzéki frakcióvezetőből miniszterelnök-helyettessé előrelépő, hosszú ideje az ELTE jogi karának Politkatudományi Intézetében oktató Navracsics Tibor beszédéből a résztvevők arra emlékeznek a legjobban, hogy úgy fogalmazott, „eddig ellenszélben kellett működnötök, de most jön a hátszél”. A Mathias Corvinus Collegium (MCC) alapítója, Tombor András maga is arról beszélt a diákoknak, hogy a szűk után jönnek a bő esztendők. De azt akkor még senki sem tudhatta, hogy az onnantól évenként menetrend szerint érkező több százmilliós kormányzati dotációk csak a kezdetet jelentik, és tíz év múlva az oktatási szférában korábban nem látott ...
További részletek >>


Molnár Áron: Hamarosan sokfejű lesz a sárkány

Itt van a forradalom? Igen. Szóval nemcsak művészi szövegként szerepel a legutóbbi noÁr-klipben az a sor, hogy „az ország egy Pilvax, itt a változást akarják”? Persze, hogy nem. Dörömböl az ajtónkon a változás. Egy tök egyszerű kérdést tegyünk föl magunknak: jó így, ahogy és amiben élünk? Ha a válaszom az, hogy nem, akkor közszereplőként kötelességem tenni valamit a közéletért, a változásért. Ha nem teszem meg, akkor Petőfiék, Batthyányék, Leöveyék, Takáts Éváék örökségét köpöm szembe. Ebből még csak az következik, hogy ön forradalmár. De hol van ön körül a tömeg? Megvan a tömeg is, csak a pandémia most a négy fal között tart minket. Azt állítja, ha vége lesz a járványnak, forradalmi tömegek lepik majd el az utcákat? Ön talán naivitásnak tartja, szerintem viszont reális az a vízióm, hogyha vége ...
További részletek >>


A szegény bakter, akinek Orbán lett az istene – Boldog István tündöklése és útja a vádlottak padjáig

Boldog István a múlt év végén lett vádlott hivatali vesztegetés elfogadása és más bűncselekmények miatt. A vádirat szerint a fideszes országgyűlési képviselő a társaival együtt rendszert épített ki a Terület- és Településfejlesztési Operatív Program (TOP) pénzeinek megcsapolására: befolyásolták a pályázat eredményeit, amivel elérték, hogy az általuk kiválasztott vállalkozók kapják a munkákat. Boldog tagadja az ügyészség vádjait. Ez a cikk nem ezt az ügyet boncolgatja tovább. Arra voltunk kíváncsiak: kicsoda Boldog István? Hogyan lett egy apró Jász-Nagykun-Szolnok megyei falu, Kétpó melósából a térség legbefolyásosabb embere, aki milliárdok felett diszponálhatott? Mit gondolnak róla a Fideszben? És mit Kétpón? Ahhoz, hogy megrajzoljuk Boldog karriertörténetét, közel két tucat ismerőjével beszéltünk. ...
További részletek >>


Tóth Krisztina: A műveimben jórészt olyan elesett emberek szerepelnek, amilyenek most a véremet akarják venni

Látva, hogy milyen indulatokat váltott ki Az arany emberrel kapcsolatos véleménye, ma is ugyanazt a választ adná a Könyves Magazin kérdésére? Fontos szétszálazni a dolgokat. Arra számítottam, persze, hogy előbb-utóbb valami támadás ér majd. Sokakkal megtörténik ez. Az viszont meglepett, hogy pont egy irodalmi lapban megjelent szakmai felvetést találtak alkalmasnak arra, hogy indulatgerjesztő szavakat rántsanak elő, amelyekre tömegek mozdulnak meg. Hagyomány, fenyegetés, cenzúra, ilyesmiket kiabáltak. Azt gondolom, ha nem emiatt, akkor valami más miatt mindenképpen ráléptem volna a piros gombra. Miért gondolja? Mert számos közéleti kérdésben kifejtettem már a véleményemet – legutóbb például az SZFE vagy az örökbefogadás témájában –, és ezek általában nem találkoznak a regnáló hatalom elképzeléseivel. Logikusabb, de ...
További részletek >>


„Fiam, nem szeretlek, mert apádra emlékeztetsz”

Aki 35 évesen, felnőtt fejjel, a nulláról fordul a sport, hovatovább az ultra- és a terepfutás felé, annak általában kell legyen valami fejlövése. Nekem egy tizenhárom éves párkapcsolatom ért véget 2010-ben. Magamat okoltam. Azt éreztem, kevés vagyok neki. Megviselt. Morfondíroztam magamban, mit tegyek? Sírjak, álljak neki inni vagy kössem föl magam? Megoldásnak tűnt az is, ha kifutom a hatalmas lelki bánatomat. Így hát felhúztam a széttaposott deszkás cipőmet, amiben az utcán is jártam, majd kikocogtam a lakásunktól egy kilométerre fekvő régi Hungarocamion pálya 400-as körére. Húsz karika után végül hazáig nyomtam. Ez egy tízes. Azóta folyamatosan futok. Tíz év távlatából nézve, több stáció megélését követően végső soron a terepfutásba menekültem. A magányosan eltöltött óráktól, gyakran napoktól végül jóval ...
További részletek >>


Klopp nyolc hónapot vett el a feleségétől a Liverpoolért

Nyomot hagyni „Mi más értelme lenne, ha nem az, hogy létrehozol valamit, amire aztán egész életedben emlékezhetsz, és olyasmit adsz a klubodnak, amire még a távozásod után is tudnak majd építkezni?” Jürgen Klopp   „Ennél a klubnál még évtizedek múlva is Jürgenről és a művéről fognak beszélni.” Adam Lallana   „A személyiséged átjárja az egész klubod… Megbocsátom, hogy hajnali fél négykor felhívtál csak azért, hogy velem is közöld, megnyertétek a bajnokságot!” Sir Alex Ferguson szavai Kloppnak   Jürgen Klopp edzői szerepfelfogása meglehetősen egyszerű: építsd fel a klubot, építsd fel a játékosokat, és építsd fel az örökséged! A trófeák fontosak ugyan, de még fontosabb egy olyan fenntartható környezet megteremtése, amelyben garantálható, hogy a csapat folyamatosan versenyben legyen a címekért. A serleg ...
További részletek >>


Ilyen a szex Észak-Koreában

Február végén az észak-koreai hatóságok sinidzsui otthonában elfogtak egy tizenéves fiút, miközben késő este pornót nézett, amikor a szülei nem voltak otthon – írta helyi forrásokra hivatkozva a szöuli székhelyű Daily NK. A fiút a deviáns viselkedés felszámolására létrehozott munkacsoport meglepetésszerű ellenőrzése során kapták el, büntetésül az egész családjával együtt vidékre száműzték, iskolaigazgatóját pedig közmunkára ítélték (amivel szerencsésen megúszta diákja kíváncsiságát, a törvény szerint ugyanis el is bocsájthatták volna állásából). Észak-Koreában eddig is tilos volt a szexuális tartalmú felvételek birtoklása, Kim Dzsongun azonban szükségesnek látta erősíteni az észak-koreai erkölcsök védelmét a „beteges külföldi hatásokkal” szemben. E háború részeként a 2020 végén életbe ...
További részletek >>


„Hé, haver, vak vagyok, nem drogos”

Eléggé meglepett, hogy a Facebookon vette fel velem a kapcsolatot. Miért? Mert egy vak embertől a legkevésbé azt vártam, hogy hosszas Messenger-üzenetváltásokat követően egyeztetem le vele az interjú helyét és időpontját. Ugyanúgy facebookozom vakon, mint a látók. Csak annyi a különbség, hogy nem én olvasom el az üzeneteimet, hanem a telefonomon lévő program. Különböző kézmozdulatokkal tudom a saját üzenetemet szerkeszteni, vagy akár más bejegyzéseit lájkolni, megosztani. Az a legszebb az egészben, hogy mindebből más csak annyit lát, hogy babrálom a sötét képernyőjű telefonomat, ugyanis a fényerő teljesen le van kapcsolva. Úgyse látom, ami megjelenik rajta, így meg energiatakarékosabb. Ezért előfordult már, hogy miközben másik irányba nézve böködtem a tök sötét telómat, odajött hozzám egy ember és megkérdezte: ...
További részletek >>


Mit tanulhatunk Barack Obamától Orbán Viktorról és a politikáról?

Imponálni tilos! – ez a felirat kapott helyet az emblematikus hatvani kocsmák egyikében, ami azért fontos, mert Barack Obama komplett karrierje, fiatalkora másként alakulhatott volna, ha ilyen normák uralta helyen nő fel. Legalábbis ez derül ki a korábbi amerikai elnök monumentális emlékiratából. A 760 oldalas, Egy ígéret földje című könyv csupán a részletgazdag dolgozat első része, de  legalább megtudjuk belőle, hogy a politikus korai olvasmányélményeit jelentősen meghatározta, kinek udvarol éppen, milyen érdeklődésű lánynak szeretne megtetszeni, így került alkalmilag érdeklődése fókuszába Herbert Marcuse vagy éppen Karl Marx. E gondolkodókat tehát elkerülhette volna, ha imponálásmentes övezetben múlatja szabadidejét, ám meglehet, akkor meg nem vált volna nyolc évre a világ legnagyobb hatalmú emberévé. És nem írhatta ...
További részletek >>


Suhajda Szilárd: Nincs menekülő út, de úgysem tudnál futni

Dávid hirtelen felült. Öklendezni kezdett, majd az ölébe hányt, ami a -35 fokos hidegben szinte azonnal ráfagyott a hálózsákjára. Ápolgattam, simogattam, próbáltam tenni valami hasznosat ebben a szerencsétlen helyzetben. Az éjszaka lényegében alvás nélkül, a társamat folyton itatva, a ruháját tisztogatva, a remény pislákoló lángját égve tartva telt el. Reggel dönteni kellett a hogyan továbbról. 7400 méteren, a K2 3-as táborában nincs helye a köntörfalazásnak. Itt nem létezik olyan, mint a filmekben. Nem kapod fel a sérült társad, és nem viszed le a hátadon a hegyről. De olyan sincs, hogy a hóna alá nyúlsz, és úgy támogatod tovább felfelé. Ebben a magasságban az ember örül, ha létezni tud. A társmentés a legtöbb esetben lehetetlen küldetés. Nem bármi áron, bizonyos módon A K2 az extrém magasság okozta terhelés, az ...
További részletek >>


Véletlenül lőtte fejbe kutyáját a fiú, a kegyelemdöfést a báty adta meg az állatnak

Aznap halt meg Dog. Én tizenhat éves voltam, Carl tizenöt. Mi az a Matiné? Vasárnap délelőttönként egy-egy regényből mutatunk részletet, jobbára kortárstól, remek szövegeket, történeteket. Ha tetszik, az oldal alján ott a kötet szerzője, címe, kiadója, irány a könyvesbolt vagy a könyvtár. A Matiné eddigi termését itt találni. Apa pár nappal azelőtt mutatta meg a vadászkést, amivel aztán megöltem. A széles pengéjén megcsillant a napfény, az oldalán barázdák futottak végig. Apa elmagyarázta, hogy a barázdák vezetik el a vért, amikor az ember feldarabolja a zsákmányát. Carl arcából kifutott a szín, és apa megkérdezte, hogy hányni fog-e, mint a kocsiban szokott. Azt hiszem, Carl ezért döntött úgy, hogy lelő valamit – mindegy, mit –, és feldarabolja, apró darabokra, hogy jól megmutassa apának. – Aztán megsütöm, ...
További részletek >>


Wéber Kata: Vannak anyák, akiknek a Földön és a Mennyben is van gyermekük

Ősszel a tíz legígéretesebb forgatókönyvíró egyikének választotta a Variety a Pieces of a Woman miatt. Ennek milyen valós hozadéka lehet azon túl, hogy nagy elismerés? Voltak azóta külföldi megkeresései? Voltak, de mindig nagyon óvatosan kezelem ezt a témát. Nem mondhatom, hogy előtte ne lettek volna megkeresések, és azt sem, hogy a mostani felkérések között feltétlenül van olyan, amit valóra szeretnék váltani. Ez az elismerés nyilvánvalóan nagyon fontos momentum az életemben, nagyon sok ajtót kinyit, de ugyanolyan fontos az az út, ami ide vezetett, és én szeretnék azon maradni. A mögöttem lévő évek jók arra, hogy ezt a sikert azok tükrében is nézem. Azt hiszem, őszinte vagyok, ha azt mondom, nem annyira a karrier szempontjából válogatok. A munkák, amik mögöttem vannak – akár sikeresek lettek, akár nem – mind olyanok ...
További részletek >>


Hegedűs D. Géza: Nem olyan egyszerű, hogy valaki besétál az egyetemre azzal, hogy mostantól tanítani fogok

Kezdhetek egy idézettel? Persze. „Feladata a magyar színészet szolgálata. Az egyetemes magyar színjátszás szerves fejlődését elősegítő, értékközpontú, érdekközvetítő, -egyeztető és -képviseleti tevékenységet ellátó, továbbá a nemzetközi színházi kapcsolatok fejlesztését elősegítő, pártoktól, kormánytól független, nyilvántartott tagsággal rendelkező társadalmi szervezet”. Ez részlet a MASZK küldetési nyilatkozatából 1990-ből. Lefordítom a mai hétköznapokra. Magyarországon körülbelül ötven olyan színház, bábszínház működik, amely törvény által megszabott állami, önkormányzati vagy vegyes fenntartású. Emellett működik öt nemzetiségi színház. És legalább hetven–nyolcvan független és magánszínház is intenzív és nélkülözhetetlen része a magyar kulturális életnek. Ezek az intézmények, ...
További részletek >>


„Ritkán van ennyire rajta az isten ujja valamin” – 25 éves A dzsungel könyve

„Ültem a gyerekeimmel esténként elalvás előtt a szobájukban, és már abban a korban voltak, amikor elérkezett a történetek sorában A dzsungel könyve. És ahogy olvastam nekik ezeket a történeteket, éreztem, hogy milyen erősen hat rájuk, de nemcsak ezt, hanem azt is, hogy rám is visszahat. Nagyon megkapott. Így aztán odafordultam a színházam akkori igazgatójához, Marton Lászlóhoz, hogy támadt ez az ötletem, és hogy szerintem ez annyira alapvető emberi történet, hogy olyan musicalt lehetne belőle csinálni, ami mindenkihez eljutna. Ő biztatott, hogy hajrá, fogjak bele, és próbáljam létrehozni magát a művet a próbakezdésig” – kezdi a történetet Hegedűs D. Géza, A dzsungel könyve musical ötletgazdája és rendezője. „Radnóti Zsuzsa, színházunk dramaturgja Békés Pált ajánlotta a figyelmembe, hogy benne megvan az a különös ...
További részletek >>


Majka: Álszentség elvárni egy ismert embertől, hogy puritán legyen, főleg, ha az egészségéről van szó

How are you? Most már jól, köszi. Azt hittem, angolul válaszolsz. Ja, akkor thanks, I’m fine. Csak azért kérdeztem így, mert épp az angolórádról jössz. Külső kényszerből vagy belső indíttatásból tanulsz angolul? Dehogy külső kényszer, senki nem írta elő nekem. Régóta beszélek angolul, de a saját szintemen. A filmekből meg a klipekből szedtem fel, amit tudok, simán elbeszélgetek bárkivel, de a nyelvtanhoz semmit nem értek, és ez egy ideje már nagyon zavart. Amióta egy tanárral tanulok, rájöttem, hogy egy csomó dolog rosszul rögzült a fejemben. Meg azért is jó ez a heti kétszer másfél óra, mert egy ideje kurvára unatkozom. Nyelvvizsgázni is fogsz? Dehogy fogok. Csak jobban akarok beszélni angolul, ennyi. Általában is jellemző rád, hogy leginkább saját magadnak akarsz megfelelni? Ez jól hangzik, sokan szokták ezt mondogatni ...
További részletek >>


Meleg, egyedülálló, örökbefogadó apuka lett az egykori pap

Kisfiam, itt hagytad a varázspálcád – kiált a fia után egy átlagos hétköznap este Mészáros György. Dávid kissé szomorúan konstatálja, hogy az apa-fia játékra egy kicsit még várnia kell, míg édesapja elmeséli, hogyan alakult úgy az élete, hogy tizenöt évvel ezelőttig egy szerzetesrend papjaként tevékenykedett, ma pedig az ELTE docenseként, meleg, egyedülálló apukaként neveli hétéves kisfiát. Ivándi-Szabó Balázs / 24.huA kezdetekhez vissza kell ugornunk néhány évtizedet. György szülei nem voltak igazán vallásosak, gyerekként őt is óvni akarták attól, hogy azzá váljon. Nem jártak sikerrel. „Az iskolában eléggé kirekesztett voltam, míg az egyháznál közösségre találtam” – fejtegeti az okokat. A ministrálás és a kórusban éneklés mellett a hit kérdése is egyre meghatározóbb lett az életében, mélyen hívővé ...
További részletek >>


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük