Menü Bezárás

Popsztárral szerelmeskedett egy repülőn, a légiutas-kísérőknek kellett szétválasztani őket

A halálod másnapján a Libération címlapján jókora fényképet közölnek, amelyen fedetlen keblekkel szerepelsz, kihívóan, valódi szexuális tárgyként. A kép természetesen a Tangóból való. Mennyire ellenedre lett volna, hogy így tisztelegnek az emléked előtt! Sírtál volna, őrjöngtél volna, ha látod, hiszen egész életedben azon voltál, hogy megszabadulj a film sötét emlékeitől. Nekünk sem tetszett, hogy így mutattak be, mert nem akartuk, hogy csak a testedet lássa a közönség. Mert te jóval több voltál a világ szeme elé tárt testnél. Mert a halottakról nem így emlékezünk meg. Mert egyetlen újság sem vette volna a bátorságot, hogy egy férfi halálhíre mellé a mezítelen képét tegye. Mert az újság, amely veled ezt művelte, nem akármilyen újság volt. A mi újságunk volt, az én újságom. Az, amelyiket a szüleim az 1973-ban megjelent első példánytól kezdve minden áldott nap megvettek. Az újság, amely minket, gyerekeket, bevezetett a politika világába, és annyi más témába, többek között a női egyenjogúságért való küzdelem témájába. Az újság, amelynek köszönhetően megszületett bennem az elhatározás, hogy újságíró leszek. Ahol tizenhárom évig dolgoztam, és ahol egy unokatestvérem még akkoriban is dolgozott. Ha valahonnan, hát nem innen vártam ezt az öv alatti ütést.

LES PRODUCTIONS ARTISTES ASSOCIE / COLLECTION CHRISTOPHE / AFP Az utolsó tangó Párizsban című film

Mi az a Matiné?

Vasárnap délelőttönként egy-egy regényből mutatunk részletet, jobbára kortárstól, remek szövegeket, történeteket. Ha tetszik, az oldal alján ott a kötet szerzője, címe, kiadója, irány a könyvesbolt vagy a könyvtár.

A Matiné eddigi termését itt találni.

Régebben hosszú időn keresztül a színekkel fejezted ki magad, ugyanúgy imádtad a pasztellkrétát, a filctollat és a vízfestéket. Egészen kicsi korodtól fogva pontosan, határozott kézzel rajzoltál. Legszívesebben férfiakat és nőket skicceltél színes ruhákban, a hagyományos japán festmények stílusában. Csak később tudtam meg, hogy a festőművészként dolgozó mostohaapád tanított meg rajzolni. A szüleim mindig megőrizték a műveidet, és biztattak, hogy készíts újabbakat. Szerelmespárokat rajzoltál, hercegnőket, hercegeket, menyasszonyt és vőlegényt, táncosokat. Időről időre filmrészleteket vagy a forgatások egy-egy jelenetét is megörökítetted. Talán így próbáltál közelebb kerülni az édesapád világához, akinek akkor még csak a nevét ismerted, őt magát nem. Kínai tintát is használtál, amitől egészen finomak lettek a rajzaid. Órákat töltöttél azzal, hogy megrajzold egy-egy ruha mintájának legapróbb részleteit. A rajzaiddal aztán képeslapokat és éttermi étlapokat díszítettél, ezeket pedig két statisztaszerep között eladtad, hogy keress egy kis pénzt. Az írónő, Régine Deforges meg volt őrülve a rajzaidért, többet is vett tőled.

A Tangó után aztán nem rajzoltál többet. Mi otthon gondosan megőriztük a kihunyt szenvedélyed emlékeit. A vidéken töltött szomorú hétvégéken hosszasan nézegettem a munkáidat, amelyeket a fénytől védve, egy jókora kartondobozban őrizgettek a szüleim. Egyvalamit nagyon furcsálltam: a rajzaid szereplőinek mind-mind nagyon hosszú volt a nyaka, akár a zsiráfnak. Különös torzítás, egészen merész, mint Modigliani nőalakjainál, vagy Giacometti vézna szobrainál. Anyám szerint a művészet már csak ilyen. A művész mindig átlépi a normalitás és a jó ízlés határait. Én mást is beleláttam az alakok hosszú nyakába. A teremtményeid mindenki másnál messzebb akartak látni, ki akarták fürkészni a távoli látóhatár összes titkát.

*

Maria itt van. Az öcsémmel együtt kilépünk az iskola kapuján, hátunkon az iskolatáskával. Nem is látunk, nem is hallunk mást, csak őt. Határozottan kitűnik a szülők sokaságából. A karját felemeli, a haja kócos, báránybőr mellényt vett a világoskék inge fölé, csuklóján ezüst karperecek csilingelnek. Maria úgy döntött, aznap ő is eljön értünk az iskolába. Megkérte anyámat, hadd kísérje el őt. Anyu szálfaegyenesen áll, mint mindig, és szorosan markolja a papírzacskót, amelyben a péknél vett csokis péksütemények lapulnak. Én azonban nem őt figyelem, hanem Mariát. Rá szegeződik minden tekintet, őt nézik a szülők, a gyerekek és a tanárok is, akik mind a kapu elé sereglettek, hogy lássák, mi folyik az iskola előtt.

CITE FILMS / COLLECTION CHRISTOPHEL / AFP la baby sitter

A hír pillanatok alatt elterjed: itt van a színésznő abból a botrányos filmből, aki Marlon Brandóval együtt játszott. Nem mindennap történik ilyesmi ebben a békés negyedben, ahol a középosztálybeli családok kizárólag a fodrásznál átlapozott magazinokban látnak hírességeket. Maria egészen furcsán gesztikulál, kissé harsányan, összefüggéstelenül beszél. Vannak anyukák, akik rémülten vonszolják odébb a gyerekeiket, mintha veszélyes lenne a közelünkben maradni. Látom, ahogy távolabb még visszafordulnak felénk, a szemükben izgatottsággal vegyes félelem csillog. Mehetnékjük van, mert megijedtek Mariától, mégis ott téblábolnak, nehogy lemaradjanak valamiről. Anyu higgadtan elmagyarázza Mariának, hogy nekünk is ideje hazamennünk. Maria úgy mered rá, mintha fel sem fogná a szavait, mintha már azt sem tudná, hogy került oda egyáltalán. Otthon az öcsém nyomban behúzódik a szobájába. Maria nem nyugszik, körbe-körbe járkál a konyhában, akár egy felhúzott búgócsiga. Közben be nem áll a szája, de én egy szót sem értek abból, amit mond. Még azt sem tudom megállapítani, hogy vidám, vagy dühös. Anyu szól neki, hogy igyon egy pohár vizet vagy egy csésze teát, amit csak szeretne. Maria bólint, aztán azt mondja, nem kér semmit. Hirtelen leül, aztán rögtön felpattan, és újra idegesen járkálni kezd. Nem sokkal később Maria elviharzik, el sem búcsúzik, csak annyit mond, majd jövök. Aztán újra felhangzik a kiabálás, ez alkalommal a lakótelepi házunk előtti térről, ahol a gyerekek játszani szoktak. Az ablakból látom, hogy Maria táncol, és közben hangosan énekel, de egy idő után már fogalmam sincs, hogy valóban énekel, vagy sír. A házunk ablakai sorra nyílnak, egyik a másik után. Egész családok zsúfolódnak a szűk ablaknyílásokba, és a nyakukat nyújtogatják, hogy jobban lássanak. Anyu a fülembe súgja: Nincs magánál, fogalma sincs, mit művel.

Én közben a másnapra gondolok, arra, milyen lesz visszamenni az iskolába. Arra, hogyan fognak majd ránk nézni a többiek, hogyan fognak csúfolódni velünk. Mintha nem lenne elég, hogy az anyánk félvér, és hogy szedett-vedett öltözékben jelenünk meg az iskolában, most azt is tudni fogja mindenki, hogy az egész családunk bolond.

*

Különös módon egyszerre szégyenkezem, és büszke is vagyok. Büszke vagyok, hogy nem vagyok átlagos. Neked is részed van abban, hogy úgy látom, különbek vagyunk másoknál, hiszen azon kevesek közé tartozunk, akiknek különleges az élettörténetük, és minden szempontból kilógnak a sorból. Előfordul, hogy mások szánakozva tekintenek ránk, de gyakran irigykednek, erről a hosszú évek során egyre inkább meggyőződtem. A mi családunkban mindig történik valami. Mások élete halálosan unalmasnak tűnik. A sok dráma az, ami színt visz az életünkbe, és megkülönböztet bennünket az átlagos családoktól, ahol az égvilágon semmi nem történik. Te persze mindig teszel róla, hogy kitűnjünk valamivel a nagy tömegből.

Getty Images Az utolsó tangó Párizsban

Egyszer például szerelmeskedtél Bob Dylannel egy repülőn, a légiutas-kísérőknek kellett szétválasztani benneteket. Az utasokat annyira felháborította az eset, hogy fel akartak benneteket jelenteni a földre szállást követően. Te olyan jóízűen nevetsz ezen. Gúnyt űzöl az utasokból, eljátszod a felháborodásukat. Milyen prűd ez az amerikai népség! Dylan teljesen beléd habarodott. Te látszólag ennek semmiféle jelentőséget nem tulajdonítasz, de mindet elkövetsz, hogy híre menjen a dolognak. Egyébként egy dalt is írt neked, amivel nekünk is eldicsekedsz. Egyértelmű, hogy neked írta a dalt, nem is értem, miért bizonygatod annyit. Még azt is megmutatod, hogy a lemez borítóján szerepel a fényképed. A borítón egy csomó fénykép van fellépésekről, bulikról. Rengeteg fiatal szerepel a képeken, az arcuk kissé elmosódott. Addig meresztgetem a szemem, amíg meg nem talállak az egyik képen. Biztos vagyok benne, hogy a te arcodat látom a sűrű, sötétbarna hajzuhatag alatt.

*

A látogatásaid közötti időszakokban békésen telnek a napjaink. Anyu keveset beszél, nem emlékszem, hogy valaha is kiabált volna velünk. Keveset beszél, de sokat sír. Én úgy vélem, ez csakis a szülei miatt lehet, akikről azt mesélte, hogy nagyon gonosz emberek. A születésünk óta nem dolgozik. Az ideje nagy részében leginkább velünk van elfoglalva, de táncórákra is szorgalmasan jár, és pszichológushoz is szokott menni, ahol feltehetően a gonosz szüleiről mesél. Apu rengeteget dolgozik, egy munkahely már nem is elég neki. Azon túl, hogy magas beosztású köztisztviselőként dolgozik a lehető legelismertebb diplomákkal a zsebében, pszichológus, író, zenekritikus és irodalomkritikus is lesz belőle.

Az iskolában jó tanulónak számítok. A tanárok kedvelnek. A főiskolán már kevésbé veszem komolyan a tanulást, és a fiúk is érdeklődni kezdenek irántam, de a legszűkebb baráti körömön és a szerelmeimen kívül rettentően nehezen nyílok meg bárki előtt, annyira félénk és zárkózott vagyok. Elrejtőzöm a hosszú, barna hajam mögött, és soha nem jelentkezem az órákon. Ha véletlenül engem hívnak ki a táblához, görcsbe rándul a gyomrom, szinte megbénít a szorongás. Ilyenkor kicsúszik a talaj a lábam alól, a hátamon hideg veríték csorog végig, és egyetlen szót sem tudok kinyögni. Az osztályban csak arra vágyom, hogy megfeledkezzenek rólam, bármit megadnék, hogy láthatatlan lehessek. Csak nehogy bárki észrevegyen! Senki ne figyeljen rám. Soha többé.

Háromévesen, amikor óvodába kerülök, felhagyok a húsevéssel. A zsír látványától hányingerem lesz. Rá sem bírok nézni a sonkaszelet szélén remegő zsírrétegre. Látni sem bírom a steakből csordogáló vért a serpenyőben. Egyedül a csirkemellet eszem meg néha-néha, és, furcsa módon, a jól átsütött borjúmájat, amelyet anyám készít. A szüleim szerint nincs semmi gond azzal, ha ilyen kevés húst eszem, ám az évek során egyre többféle étel kelt bennem undort, például a hal, a zöldségek és a gyümölcsök. Egyedül a tésztaféléket és a tojást vagyok hajlandó megenni. Anyám kitalál egy saját receptet: a tojásos tésztát. Egy kevés tésztára a serpenyőben tojást üt, összekeveri, kicsit átsüti, majd egy kevés sajtot reszel a tetejére. Otthon semmiféle problémát nem jelent az étkezésem, a közoktatásban annál inkább. A szüleimet rendszeresen behívja emiatt az igazgatónő. Nagyon sovány vagyok, bár anyám szerint csak vékonyka. Az udvaron gyakran megvernek a nagyobbak. Több alkalommal is kórházban kötök ki. A szüleimet végül felkeresi a gyámügy is, mert felmerül a gyanú, hogy otthon esetleg bántalmaznak, és nem részesülök megfelelő ellátásban. A szüleim fel vannak háborodva. Apám még emlékszik, hogy gyerekkorában ő is alig evett, aztán később újra felfedezte az evés örömét. Állítja, hogy ezzel én is bizonyára így leszek. Hallom, hogy bizonyos szakemberek gyermekkori anorexiát emlegetnek, de fogalmam sincs, mi lehet az. Mai fejjel még azt is elképzelhetőnek tartom, hogy olyan akartam lenni, mint te.

Vanessa Schneider: Halálos tangó

Partvonal, 2019

The post Popsztárral szerelmeskedett egy repülőn, a légiutas-kísérőknek kellett szétválasztani őket first appeared on 24.hu.

Forrás >>


További hasonló találatok:

A hetvenöt éves Bródy János hetvenöt fontos sora

75 éves lett a magyar pop-rock műfaj legtöbbet idézett szövegírója, aki a magyar nyelvű popzenei dalszövegírás megteremtője is egyben. Bár könnyűzene bőven volt már az Illés előtt is, az még egy egészen másik műfaj volt, mint a fiatalság tényleges hangját képviselő rock and roll, vagy ahogy azokban az években emlegették: beat. Bródy János és Szörényi Levente elsőként ismerték fel, hogy ebben a zenében sokkal több van annál, minthogy megtanulják és eljátsszák a menő angolszász slágereket, és gyorsan kiderült, hogy Bródynak kivételes érzéke van a szövegíráshoz. Mert ugyan számos dalszövegírónk lett a hatvanas évek közepe óta eltelt több mint fél évszázadban, de olyan, aki ennyire könnyedén intézett el társadalmi és nemzedéki problémákat, és rezonálni tudott a tizen-, huszonévesek tényleges problémáira, nem ...
További részletek >>


Klopp nyolc hónapot vett el a feleségétől a Liverpoolért

Nyomot hagyni „Mi más értelme lenne, ha nem az, hogy létrehozol valamit, amire aztán egész életedben emlékezhetsz, és olyasmit adsz a klubodnak, amire még a távozásod után is tudnak majd építkezni?” Jürgen Klopp   „Ennél a klubnál még évtizedek múlva is Jürgenről és a művéről fognak beszélni.” Adam Lallana   „A személyiséged átjárja az egész klubod… Megbocsátom, hogy hajnali fél négykor felhívtál csak azért, hogy velem is közöld, megnyertétek a bajnokságot!” Sir Alex Ferguson szavai Kloppnak   Jürgen Klopp edzői szerepfelfogása meglehetősen egyszerű: építsd fel a klubot, építsd fel a játékosokat, és építsd fel az örökséged! A trófeák fontosak ugyan, de még fontosabb egy olyan fenntartható környezet megteremtése, amelyben garantálható, hogy a csapat folyamatosan versenyben legyen a címekért. A serleg ...
További részletek >>


Lázár János: Orbán Viktor állja és adja is a pofonokat, de amint korrektül viselkednek vele, simulékonyabbá válik

Gyakran mond olyat, amivel nem ért egyet? Mikor mondtam olyat? 2018 márciusában a világ tán legélhetőbb városa, Bécs egy szegletében arról készített drámai zenei aláfestésű videót, hogy migránsok róják a koszos utcákat, s már senki nem beszél németül. Másfél évvel később, 2019 novemberében Horthy kormányzó kenderesi sírját koszorúzta azzal, hogy „bajtársaival és szövetségeseivel megmentette Magyarországot… hős katona volt, igaz magyar hazafi, akire főhajtással kell emlékeznünk”. Vállalható videók, senki nem kényszerített az elkészítésükre. Mindkét mű előtt pár nappal önkormányzati választást bukott Hódmezővásárhelyen. Véletlen egybeesés. Mondják, azért igyekezett fideszesebb lenni a legfideszesebbeknél, nehogy a párton belüli ellenfelei, kihasználva meggyöngülését, a torkára tegyék a kést. Inkább ...
További részletek >>


Saját fogait építette házába a balatonboglári gazda

A Bugaszegi Köztársaságot 2011. április tizenegyedikén kiáltottam ki a Balatonboglár határában található tanyámon. A jogi aktusról levélben értesítettem az ENSZ-et, belefogalmazva, hogy ez immár nem Magyarország része, hanem olyan önálló entitás, mint a Vatikán az olasz államban. Egyúttal kinyilvánítottam, hogy természetesen elfogadom az engem körülvevő ország jogrendjét, használom a pénznemét és az infrastruktúráját, viszont a szellemi leválásom végleges. Hogy mindezt miért csináltam? Mert berágtam, hogy a magyar parlament eltörölte az Alkotmányt, és csinált helyette Alaptörvényt. Az ENSZ-től válasz mind a mai napig nem érkezett, aminek örülök, mert így legalább nincs elutasítva a kérelmem; tekintsük úgy, hogy földolgozás alatt áll. A magyar hatóságokkal nem foglalkoztam, csak kitettem egy táblát a határra, hogy ...
További részletek >>


Suhajda Szilárd: Nincs menekülő út, de úgysem tudnál futni

Dávid hirtelen felült. Öklendezni kezdett, majd az ölébe hányt, ami a -35 fokos hidegben szinte azonnal ráfagyott a hálózsákjára. Ápolgattam, simogattam, próbáltam tenni valami hasznosat ebben a szerencsétlen helyzetben. Az éjszaka lényegében alvás nélkül, a társamat folyton itatva, a ruháját tisztogatva, a remény pislákoló lángját égve tartva telt el. Reggel dönteni kellett a hogyan továbbról. 7400 méteren, a K2 3-as táborában nincs helye a köntörfalazásnak. Itt nem létezik olyan, mint a filmekben. Nem kapod fel a sérült társad, és nem viszed le a hátadon a hegyről. De olyan sincs, hogy a hóna alá nyúlsz, és úgy támogatod tovább felfelé. Ebben a magasságban az ember örül, ha létezni tud. A társmentés a legtöbb esetben lehetetlen küldetés. Nem bármi áron, bizonyos módon A K2 az extrém magasság okozta terhelés, az ...
További részletek >>


Krasznahorkai László: Megvesztegethetetlen elitista vagyok

Találkozott valaha farkassal? Élővel még nem. Halottal igen? Azzal igen. Ez kitömött farkast jelent? Kitömöttet, elütöttet, megöltet. Ezek a halott farkasok voltak önre akkora hatással, hogy ez az állat visszatérő motívummá vált a könyveiben, például a legújabban is? Ha a Sátántangó áldozati macskájára, az Északról hegy, Délről tó, Nyugatról utak, Keletről folyó haldokló kutyájára, vagy a Báró Wenckheim hazatér hűséges kisdögjére gondolok, nehéz megmagyarázni, miért épp a farkas emelkedik ki megkülönböztető erővel néhány könyvemben. Sosem gondolkodtam ezen. Talán mert az ember-farkas viszonylatban először nem is az állatok, hanem az emberek rendítettek meg, akiknek súlyos történetük volt farkasokkal. Ezek hatására ez a különös állat mélyebb jelentést kapott, és szép lassan átalakult számomra azzá, akin a ...
További részletek >>


Véletlenül lőtte fejbe kutyáját a fiú, a kegyelemdöfést a báty adta meg az állatnak

Aznap halt meg Dog. Én tizenhat éves voltam, Carl tizenöt. Mi az a Matiné? Vasárnap délelőttönként egy-egy regényből mutatunk részletet, jobbára kortárstól, remek szövegeket, történeteket. Ha tetszik, az oldal alján ott a kötet szerzője, címe, kiadója, irány a könyvesbolt vagy a könyvtár. A Matiné eddigi termését itt találni. Apa pár nappal azelőtt mutatta meg a vadászkést, amivel aztán megöltem. A széles pengéjén megcsillant a napfény, az oldalán barázdák futottak végig. Apa elmagyarázta, hogy a barázdák vezetik el a vért, amikor az ember feldarabolja a zsákmányát. Carl arcából kifutott a szín, és apa megkérdezte, hogy hányni fog-e, mint a kocsiban szokott. Azt hiszem, Carl ezért döntött úgy, hogy lelő valamit – mindegy, mit –, és feldarabolja, apró darabokra, hogy jól megmutassa apának. – Aztán megsütöm, ...
További részletek >>


„Fiam, nem szeretlek, mert apádra emlékeztetsz”

Aki 35 évesen, felnőtt fejjel, a nulláról fordul a sport, hovatovább az ultra- és a terepfutás felé, annak általában kell legyen valami fejlövése. Nekem egy tizenhárom éves párkapcsolatom ért véget 2010-ben. Magamat okoltam. Azt éreztem, kevés vagyok neki. Megviselt. Morfondíroztam magamban, mit tegyek? Sírjak, álljak neki inni vagy kössem föl magam? Megoldásnak tűnt az is, ha kifutom a hatalmas lelki bánatomat. Így hát felhúztam a széttaposott deszkás cipőmet, amiben az utcán is jártam, majd kikocogtam a lakásunktól egy kilométerre fekvő régi Hungarocamion pálya 400-as körére. Húsz karika után végül hazáig nyomtam. Ez egy tízes. Azóta folyamatosan futok. Tíz év távlatából nézve, több stáció megélését követően végső soron a terepfutásba menekültem. A magányosan eltöltött óráktól, gyakran napoktól végül jóval ...
További részletek >>


Hrutka János: Nem kis bátorság kellett Gulácsi tettéhez, ismerve a közeget

„»Kicsi, gyere ide, menjél fel az étterembe a kávémért, tudod, presszókávé, cukor nélkül, tejszínhabbal, ha visszaértél, akkor ott az a sporttáska, kapaszkodj bele, azt neked kell áthoznod Újpestre, ott majd megmondom, mit csinálsz vele.« Simon Tibi tudott vicces is lenni néha, de a tiszteletre nevelésben, az öltözői fegyelem terén és a fiatalok terelgetésében nem ismert ellenvetést. Én sem kérdeztem vissza, tettem, amit egy fiatalnak tennie kellett. Kiérve a Megyeri útra, üres stadion fogadott, csak a külön utakon, rendőri kísérettel érkező ferencvárosi szimpatizánsok voltak a szektorukban. »Kicsi, hozd a táskát, indulunk.« Átsétálva az üres pályán egy kifeszített rácsrész fogadott, ahol át kellett préselnem az irtó nehéz, hatalmas csomagot, el sem bírták kapni a másik oldalon, nagy csattanással esett a sivár, omladozó ...
További részletek >>


Tíz percet rótt ki a magyar íróra a nápolyi pincér

A Mester és Margherita, avagy nápolyi konyha régen és most Egy szigeten (talán Caprin) szirének éltek, akik énekükkel elcsábították, majd kinyírták a hajósokat. Ám amikor a leleményes Odüsszeusz túljárt az eszükön, a szakmai kudarcot nem bírták feldolgozni, és a tengerbe ölték magukat. Egyikük holttestét – Parthenopéét – éppen a Nápolyi-öbölnél vetette partra a víz. Hát eltemették. Sírja mellett görög város alakult, amit (nem meglepő módon) Parthenopénak neveztek el. Ez Nápoly ókori görög neve. A délolasz főváros leghíresebb tengerparti sétányát most is így hívják: Via Partenope. A helyiek persze nem így tudják. A nápolyiak általában mindent másképpen tudnak. Szerintük mikor Lucifernek el kellett hagynia az eget, a mennyország egyik sarkába kapaszkodott. Nem akaródzott neki a kényszerű távozás, ez érthető. ...
További részletek >>


Német kém a világ leghíresebb francia parfümjének névadója

Madrid, 1940. ősz Este tíz óra van, és a legtöbb vendég már megérkezett a vacsora előtti koktélra. Coco meg van elégedve, gyönyörű a Ritz fejedelmi Goya éttermének magánszeparéja. A fújt üveg falikarokban égő gyertyák meleg fényt árasztanak a halványsárga falakra, ami előnyös megvilágítás a hölgyek számára. A hosszúkás étkezőasztal és a körülötte álló rózsás kárpitozású székek az egyik oldalon helyezkednek el. Az asztalt patyolatfehér terítő takarja, rajta rengeteg élénk, színes virág, csillogó gyertyatartók, finom porcelán, kristályserlegek és ezüst evőeszközök. Hat személyre terítettek. A helyiség többi része elég nagy ahhoz, hogy a vendégei, ha akarnak, mozoghassanak, a kis, antik díványok olyan szögben vannak elhelyezve a sarkokban, hogy kényelmes legyen a beszélgetés. Zene szűrődik be az ...
További részletek >>


Komoly feszültséget okozhat, ha a családtagok eltérően gondolkodnak az oltásról

Napjaink leggyakoribb közéleti kifejezése alighanem az oltás, ami érthető is annak fényében, hogy nagyon úgy néz ki, csak azzal sikerülhet végre túljutni a járványon, és úgy-ahogy visszadöccenni életünk régi, lassan már el is feledett kerékvágásába. Nem véletlen, hogy mind a politika, mind az egészségügy meghatározó képviselői egyöntetűen arra buzdítanak mindenkit, ha végre lehetőségük nyílik rá, oltassák be magukat (még ha a különféle vakcinák alkalmazásáról meg is oszlanak a vélemények mindkét csoportban). Bár Magyarországon az oltási hajlandóság folyamatosan növekszik, a KSH legfrissebb mérése szerint még mindig csak a megkérdezettek 38 százaléka biztos benne, hogy beoltatná magát, ami korántsem elégséges arány a nyájimmunitás eléréséhez. Mivel húsba vágó, a társdalom egészét érintő és – mint a ...
További részletek >>


Meleg, egyedülálló, örökbefogadó apuka lett az egykori pap

Kisfiam, itt hagytad a varázspálcád – kiált a fia után egy átlagos hétköznap este Mészáros György. Dávid kissé szomorúan konstatálja, hogy az apa-fia játékra egy kicsit még várnia kell, míg édesapja elmeséli, hogyan alakult úgy az élete, hogy tizenöt évvel ezelőttig egy szerzetesrend papjaként tevékenykedett, ma pedig az ELTE docenseként, meleg, egyedülálló apukaként neveli hétéves kisfiát. Ivándi-Szabó Balázs / 24.huA kezdetekhez vissza kell ugornunk néhány évtizedet. György szülei nem voltak igazán vallásosak, gyerekként őt is óvni akarták attól, hogy azzá váljon. Nem jártak sikerrel. „Az iskolában eléggé kirekesztett voltam, míg az egyháznál közösségre találtam” – fejtegeti az okokat. A ministrálás és a kórusban éneklés mellett a hit kérdése is egyre meghatározóbb lett az életében, mélyen hívővé ...
További részletek >>


Nagy Dénes: Káros a történelmünket leegyszerűsíteni arra, hogy a magyarok ellen összefogott a világ

A legjobb rendezésért járó Ezüst Medvével illusztris társaságba került, korábban Godard-tól kezdve Kieślowskin és Szabó Istvánon át Wes Andersonig legendás rendezők kapták meg ugyanezt a díjat. Leülepedett már ez? Én is csak pár nappal ezelőtt szembesültem ezzel, meg is döbbentem. Például Angela Schanelec, a tavalyelőtti díjazott konkrétan az egyik kedvenc rendezőm, de igazából a teljes névsor inkább ijesztően hangzott, hiszen nem gondolnám, hogy ebbe a társaságba tartoznék. Persze nyilván megtisztelő és jó érzés, de én valaminek az elején vagyok még. Egy utat és egy vágyat kijelölhet számomra, hogy milyen jó lenne ennél még jobb filmeket készíteni a jövőben. Mit gondol, a további pályájára milyen hatással lesz ez a díj? Erre nehéz válaszolni, de az mindenképpen jó érzés, hogy egy ilyen hosszú folyamat (a film ...
További részletek >>


„Tudták, mit csinál a nőkkel, de félrenéztek. Nekem ütnöm kellett, hogy elengedjen”

Bálint Pétert 2020 áprilisában, a tanév közben váratlanul mentették fel dékáni pozíciójából a Debreceni Egyetemen. A József Attila-díjas, állami érdemrenddel kitüntetett író 2015 óta vezette az intézmény hajdúböszörményi gyermeknevelési és gyógypedagógiai karát. Lapunk januárban írta meg, hogy a távozás mögött egy zaklatási ügyben indított etikai vizsgálat állhat, melynek végén elítélték Bálintot. Ennél többet azonban akkor nem tudtunk kideríteni. Cikkünk megjelenése után többen jelentkeztek, hogy beszélnének Bálintról. Köztük olyanok, akik nem a Debreceni Egyetemen kerültek kapcsolatba vele, de olyan is, akinek egy több mint 30 éves története volt. Tucatnyi forrással folytattunk beszélgetéseket, ezekből kiderült, hogy Bálint visszaélései – melyek nem függetlenek az ő, felsőoktatásban betöltött hatalmi ...
További részletek >>


De ki lopta el a professzor kabátját? – 70 éves lett Romsics Ignác

Látva a nem lankadó történészi aktivitását, nem mondhatni teljes bizonyossággal, hogy a ma 70 éves Romsics Ignác túl lenne életpályája csúcsán, legfontosabb művein. Ki tudja, lehet, hogy még készül néhány nagy dobással. Az viszont tényként rögzíthető, hogy amit eddig letett az asztalra, az az elmúlt fél évszázad magyar történetírásának meghatározó szeletét jelenti. Felsorolni is hosszú lenne, hogy az elmúlt több mint három évtizedben (1990 óta tanít) az egymást követő generációkból hány neves történész került ki a kezei alól. Megkértük hat egykori tanítványát – Ablonczy Balázs, Bödők Gergely, Egry Gábor, Hatos Pál és Turbucz Dávid történészt, valamint Kácsor Zsolt író-újságírót –, elevenítsenek fel egy-egy személyes, Romsics Ignáchoz fűződő történetet, amely gyakran eszükbe jut, ha felidézik ...
További részletek >>


Éreztük, hogy jó, amit csinálunk, mert nem tetszik a baromarcú hatalomnak

Haska Béla három évig volt hajléktalan, két telet egy fűtetlen fáskamrában töltött. Amikor azonban beköszöntött a decemberi hideg, megjelent a Facebookon egy poszt arról, hogy segíteni kéne a CPg egykori énekesén. Aztán alakult e célra egy Facebook-csoport, és ami azután történt, amiatt Béla most is hitetlenkedve rázza a fejét, ahogy mászkálunk a szélben az újszegedi Tisza-parton. Rohadt nagy sár van, foltokban áll a hó, Béla nem engedi el a kutyát. Mudi, okos bogárszemekkel; vigyázni kell vele, mondja Béla, mert tud hamis lenni. „Volt egy katonai hálózsákom, abban mínusz harminc fokig nem fagysz meg. Az újszegedi állomáson állt egy toi-toi vécé, oda sétáltam föl rendszeresen a kutyával. Feketemunkákból nagyjából fent tudtam tartani magam, nem éheztem túlzottan, és ettem a vitamintablettákat, így hálistennek elkerült a ...
További részletek >>


A gyóntatófülkében aludt a falu lelkésze, amikor holttesthez riasztották a folyópartra

Húshagyókedd (Palacsinta-nap) 1491. február 17. A sás Porból és hamuból vagyok ugyan, de mégis az angyalok álmát alszom. A legtöbb éjszaka egészen addig semmi sem ébreszt fel, amíg készen nem állok rá. Aznap éjjel viszont nyugtalan volt az álmom, és reggel úgy ért véget, hogy valaki a félelemtől remegve megszólított. Sziszegő, sürgető hang hallatszott a rácson át: – Atyám, ott vagy? – Carter? – A hangot úgy is felismertem, hogy még valamennyire a grog hatása alatt voltam. – Mi a baj? – Egy ember belefulladt a folyóba. Lent, a West Fieldsnél. Lent voltam a folyónál, hogy elhúzzak egy fát, amely beledőlt. A víz egy férfit sodort neki a fának, úgy, mintha csak egy darab rongy lenne, atyám. – Meghalt? – Meghalt bizony, de még mennyire. Mi az a Matiné? Vasárnap délelőttönként egy-egy regényből mutatunk részletet, ...
További részletek >>


„Hé, haver, vak vagyok, nem drogos”

Eléggé meglepett, hogy a Facebookon vette fel velem a kapcsolatot. Miért? Mert egy vak embertől a legkevésbé azt vártam, hogy hosszas Messenger-üzenetváltásokat követően egyeztetem le vele az interjú helyét és időpontját. Ugyanúgy facebookozom vakon, mint a látók. Csak annyi a különbség, hogy nem én olvasom el az üzeneteimet, hanem a telefonomon lévő program. Különböző kézmozdulatokkal tudom a saját üzenetemet szerkeszteni, vagy akár más bejegyzéseit lájkolni, megosztani. Az a legszebb az egészben, hogy mindebből más csak annyit lát, hogy babrálom a sötét képernyőjű telefonomat, ugyanis a fényerő teljesen le van kapcsolva. Úgyse látom, ami megjelenik rajta, így meg energiatakarékosabb. Ezért előfordult már, hogy miközben másik irányba nézve böködtem a tök sötét telómat, odajött hozzám egy ember és megkérdezte: ...
További részletek >>


Békés Márton: Jobboldali, magyar konzervatív pozícióból mindig lesz mi ellen lázadni

Egy gondolatkísérlet erejéig fogadjuk el, hogy Békés Márton a „kormányzati kultúrpolitika mögötti főideológus”, írtuk előző könyvéről szóló cikkünkben. Ez a megállapítás és más, főleg baloldali véleményformálóktól származó, hasonló állítást megfogalmazó idézetek teszik ki a Kulturális hadviselés fülszövegét. Provokáció? Poén? Pimaszkodás, persze. Ha az ember könyvet ír, örül, ha észreveszik. Nem azért írok, hogy másokat provokáljak vagy kellemetlen helyzetbe hozzak, de ezeket a megjegyzéseket viccesnek találtam. Az elmúlt években kialakult egy olyan vélemény, hogy én lennék „a magyar etnonacionalista rezsim legtehetségesebb propagandistája”, ahogy Béndek Péter fogalmazott. Ez egyáltalán nem bánt, örülök a hasonló véleményeknek, de eltéveszti a jelenlegi magyar politikai rendszer logikáját, aki ...
További részletek >>


Százmilliárdokkal hizlalták megkerülhetetlenné a kormányközeli elitképzőt

Két hónappal a 2010-es országgyűlési választás után a kormányra kerülő Fidesz majdnem a legmagasabb szinten képviseltette magát egy kis oktatási intézmény diplomaosztóján. Az ellenzéki frakcióvezetőből miniszterelnök-helyettessé előrelépő, hosszú ideje az ELTE jogi karának Politkatudományi Intézetében oktató Navracsics Tibor beszédéből a résztvevők arra emlékeznek a legjobban, hogy úgy fogalmazott, „eddig ellenszélben kellett működnötök, de most jön a hátszél”. A Mathias Corvinus Collegium (MCC) alapítója, Tombor András maga is arról beszélt a diákoknak, hogy a szűk után jönnek a bő esztendők. De azt akkor még senki sem tudhatta, hogy az onnantól évenként menetrend szerint érkező több százmilliós kormányzati dotációk csak a kezdetet jelentik, és tíz év múlva az oktatási szférában korábban nem látott ...
További részletek >>


„Elképesztő bátorság, hogy valaki önhatalmúlag feltölti a Balatont”

Balassa Balázs 2020-ban mondott le a szigligeti polgármesteri posztról, korábban pedig a Balatoni Szövetség elnöki pozícióját is elengedte, amit ön vett át. Tartja vele a kapcsolatot, kialakult barátság a közös munka során? Nagyra tartom a munkásságát, de – sajnos – a saját döntése miatt lemondott a tisztségéről. Szigligeten megvolt a választás, a fia lett a polgármester. Balázzsal igazándiból nincs kapcsolatom, előtte természetesen mint a szövetség elnökével, sokat beszéltünk. Amikor a helyére megválasztottak 2019 decemberében, én kértem, hogy a továbbiakban segítse a munkánkat, akár társelnökként. Ez úgy szokott lenni, hogy egy megye rotációban ellátja az elnöki tisztséget, a másik kettő társelnököt ad. Azt gondolom, a Balatoni Szövetség jó példa arra, hogy nem foglalkozunk azzal, kinek milyen elkötelezettsége, ...
További részletek >>


Ilyen a szex Észak-Koreában

Február végén az észak-koreai hatóságok sinidzsui otthonában elfogtak egy tizenéves fiút, miközben késő este pornót nézett, amikor a szülei nem voltak otthon – írta helyi forrásokra hivatkozva a szöuli székhelyű Daily NK. A fiút a deviáns viselkedés felszámolására létrehozott munkacsoport meglepetésszerű ellenőrzése során kapták el, büntetésül az egész családjával együtt vidékre száműzték, iskolaigazgatóját pedig közmunkára ítélték (amivel szerencsésen megúszta diákja kíváncsiságát, a törvény szerint ugyanis el is bocsájthatták volna állásából). Észak-Koreában eddig is tilos volt a szexuális tartalmú felvételek birtoklása, Kim Dzsongun azonban szükségesnek látta erősíteni az észak-koreai erkölcsök védelmét a „beteges külföldi hatásokkal” szemben. E háború részeként a 2020 végén életbe ...
További részletek >>


Még ma is el kell magyarázni, hogy a prostituált nem hobbiból szexel, és valójában nem élvezi

Előző regénye is kemény témát választott, és a nemrég megjelent Városi rókák sem lett éppenséggel könnyed nyári limonádé: a kisgyerekes mindennapokba minden jólét mellett is beletört Klára, a gyerekét otthon hagyva külföldön dolgozó Andi és a prostitúcióra kényszerített Timi sorsa fonódott össze benne. De jó a vége! Kerülni akartam az olyan befejezést, ami nyitott, vagy a szereplőnek nem a lehető legjobban alakul a sorsa. Valahogy úgy voltam vele, itt vannak ezek a nők, akikkel borzasztó dolgok történnek, de túlélők lesznek, és nem áldozatok. De közben azért ez a happy end nem olyan egyértelmű: a külföldön dolgozó anya hazakerül ugyan, de mi garantálja, hogy hamarosan ne kényszerülne rá megint, hogy otthon hagyja kisfiát a megélhetésért? Vagy hogy a traumái után a testvére összeszedi-e magát valaha? Semmi sem ...
További részletek >>


Molnár Áron: Hamarosan sokfejű lesz a sárkány

Itt van a forradalom? Igen. Szóval nemcsak művészi szövegként szerepel a legutóbbi noÁr-klipben az a sor, hogy „az ország egy Pilvax, itt a változást akarják”? Persze, hogy nem. Dörömböl az ajtónkon a változás. Egy tök egyszerű kérdést tegyünk föl magunknak: jó így, ahogy és amiben élünk? Ha a válaszom az, hogy nem, akkor közszereplőként kötelességem tenni valamit a közéletért, a változásért. Ha nem teszem meg, akkor Petőfiék, Batthyányék, Leöveyék, Takáts Éváék örökségét köpöm szembe. Ebből még csak az következik, hogy ön forradalmár. De hol van ön körül a tömeg? Megvan a tömeg is, csak a pandémia most a négy fal között tart minket. Azt állítja, ha vége lesz a járványnak, forradalmi tömegek lepik majd el az utcákat? Ön talán naivitásnak tartja, szerintem viszont reális az a vízióm, hogyha vége ...
További részletek >>


„Ritkán van ennyire rajta az isten ujja valamin” – 25 éves A dzsungel könyve

„Ültem a gyerekeimmel esténként elalvás előtt a szobájukban, és már abban a korban voltak, amikor elérkezett a történetek sorában A dzsungel könyve. És ahogy olvastam nekik ezeket a történeteket, éreztem, hogy milyen erősen hat rájuk, de nemcsak ezt, hanem azt is, hogy rám is visszahat. Nagyon megkapott. Így aztán odafordultam a színházam akkori igazgatójához, Marton Lászlóhoz, hogy támadt ez az ötletem, és hogy szerintem ez annyira alapvető emberi történet, hogy olyan musicalt lehetne belőle csinálni, ami mindenkihez eljutna. Ő biztatott, hogy hajrá, fogjak bele, és próbáljam létrehozni magát a művet a próbakezdésig” – kezdi a történetet Hegedűs D. Géza, A dzsungel könyve musical ötletgazdája és rendezője. „Radnóti Zsuzsa, színházunk dramaturgja Békés Pált ajánlotta a figyelmembe, hogy benne megvan az a különös ...
További részletek >>


Egy sötét titok határozta meg a kislány egész gyerekkorát

Szombat este volt, a 13 éves Becky az anyjának, Patnek segített készülődni egy házon kívül töltött estére. Pat egy ideje a legtöbb hétvégén a barátjával volt, együtt elmentek valahová, aztán a nő a férfinél aludt. Beckyre közben a nagymamája vigyázott. A fürdőszobában Pat a lehajtott vécéülőkére ült, Becky először óvatosan berakta az anyja kontaktlencséit, aztán orgona színű festéket vitt fel a szemhéjaira, majd finom mozdulatokkal felkente az ajkaira a rózsaszín rúzst. A kamaszlány imádta az anyját sminkelni, menőnek érezte magát, mert Pat soha, semmit sem javított ki a művén, úgy ment el otthonról, ahogyan Becky kifestette. Pat akkor már 53 éves volt, de sokkal szebbnek és fiatalabbnak nézett ki a koránál. Becky kései gyerek volt, idősebb nővérei az anyja első házasságából az apjukkal éltek, ő pedig az ...
További részletek >>


Szabó Kimmel Tamás: A színház is kicsit olyan téma itthon, mint a foci, amikor kell, akkor mindenki kurvára ért hozzá

Jövő szombaton indul a VIASAT6-on az Antikhősök, melynek ön lesz a műsorvezetője. Milyen kapcsolata van a műtárgyakkal és a képzőművészettel? A családomban is jelen volt a képzőművészet, például a festészet, illetve volt egy magángalériánk Kaposváron, a Színfolt. Gyerekkoromban alapították a szüleim, így sokszor vettem részt kiállításmegnyitókon, csomó művészt megismerhettem. Rengeteg kép lógott otthon is, szinte nem volt szabad hely a falakon. Nálunk nagy volt a nyüzsgés mindig, festők, szobrászok, költők, írók, színészek jöttek-mentek az életünkben. Ön is gyűjt valamit, vagy nem vitte tovább ezt a szenvedélyt? Nem igazán vittem tovább, és nem is szoktam ragaszkodni tárgyakhoz, emberekhez sem nagyon, csak aki tényleg fontos számomra. Azt gondolom, minden okkal jön vagy megy el az életünkben, így a tárgyak is. Ez a ...
További részletek >>


Tóth Krisztina: A műveimben jórészt olyan elesett emberek szerepelnek, amilyenek most a véremet akarják venni

Látva, hogy milyen indulatokat váltott ki Az arany emberrel kapcsolatos véleménye, ma is ugyanazt a választ adná a Könyves Magazin kérdésére? Fontos szétszálazni a dolgokat. Arra számítottam, persze, hogy előbb-utóbb valami támadás ér majd. Sokakkal megtörténik ez. Az viszont meglepett, hogy pont egy irodalmi lapban megjelent szakmai felvetést találtak alkalmasnak arra, hogy indulatgerjesztő szavakat rántsanak elő, amelyekre tömegek mozdulnak meg. Hagyomány, fenyegetés, cenzúra, ilyesmiket kiabáltak. Azt gondolom, ha nem emiatt, akkor valami más miatt mindenképpen ráléptem volna a piros gombra. Miért gondolja? Mert számos közéleti kérdésben kifejtettem már a véleményemet – legutóbb például az SZFE vagy az örökbefogadás témájában –, és ezek általában nem találkoznak a regnáló hatalom elképzeléseivel. Logikusabb, de ...
További részletek >>


Bulit kért saját halotti torára az AIDS-beteg

1985 Innen húsz mérföldnyire, északra elkezdődött a gyászmise. Yale az órájára pillantott, ahogy végigsétáltak Belden egyik kis utcáján. Charlie-hoz fordult. – Szerinted is csak egy-két ember jön el a templomba? – Jobb, ha bele se gondolunk – felelte Charlie. Mi az a Matiné? Vasárnap délelőttönként egy-egy regényből mutatunk részletet, jobbára kortárstól, remek szövegeket, történeteket. Ha tetszik, az oldal alján ott a kötet szerzője, címe, kiadója, irány a könyvesbolt vagy a könyvtár. A Matiné eddigi termését itt találni. Ahogy Richard házához közeledtek, egyre több barátjukat pillantották meg, ők szintén arrafelé tartottak. Voltak, akik olyan ünnepélyesen öltöztek fel, mintha itt lenne a gyászmise, mások csak farmert és bőrkabátot kaptak magukra. A templomban kizárólag a rokonok jelentek meg, a szülők ...
További részletek >>


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük