Menü Bezárás

Szabó Kimmel Tamás: A színház is kicsit olyan téma itthon, mint a foci, amikor kell, akkor mindenki kurvára ért hozzá

Jövő szombaton indul a VIASAT6-on az Antikhősök, melynek ön lesz a műsorvezetője. Milyen kapcsolata van a műtárgyakkal és a képzőművészettel?

A családomban is jelen volt a képzőművészet, például a festészet, illetve volt egy magángalériánk Kaposváron, a Színfolt. Gyerekkoromban alapították a szüleim, így sokszor vettem részt kiállításmegnyitókon, csomó művészt megismerhettem. Rengeteg kép lógott otthon is, szinte nem volt szabad hely a falakon. Nálunk nagy volt a nyüzsgés mindig, festők, szobrászok, költők, írók, színészek jöttek-mentek az életünkben.

Ön is gyűjt valamit, vagy nem vitte tovább ezt a szenvedélyt?

Nem igazán vittem tovább, és nem is szoktam ragaszkodni tárgyakhoz, emberekhez sem nagyon, csak aki tényleg fontos számomra. Azt gondolom, minden okkal jön vagy megy el az életünkben, így a tárgyak is. Ez a fajta ragaszkodás teljesen hiányzik az életemből, nem tartom jó energiának, inkább önámítás, hogy minden állandó. Buddha mondta, hogy ami megszületik, az el is pusztul. Nyilván egy emberrel ez sokkal árnyaltabb, de egyetértek. Olyan tárgyaim vagy festményeim vannak, amiket a szüleimtől kaptam, azokra nagyon vigyázok. Illetve nagyon idegesít, ha egy fal üres, oda mindenképp rakok valami képet.

A műtárgykereskedés nagyon izgalmas folyamat, a kincsekre találás, az alkudozás, az áru beforgatása, továbbadása. Ön számára mi volt új, vagy a legmegdöbbentőbb tapasztalat a műsor forgatása során?

Egyrészt csodás volt nézni, ahogy műsorvezető társam, Megyesi Balázs műtárgykereskedő az egyes tárgyakra alkuszik, és látni, hogy mi ennek az ügymenete. Csomóan ismerik egymást ebben a szakmában, és szinte már az első bemondásnál tudják, mi lesz az alkudozás vége, de közben mégis nagyon komolyan végigcsinálják. Egyszerre jó kis színjáték, közben véresen komoly harc bizonyos tárgyakért és árakért. Ennek az izgalma akkora adrenalint ad, amire teljesen rá tudsz pörögni. Vagy az Ecseri piac világa, ahol ott vagy már hajnali fél 6-kor, az eléggé belevésődik az agyadba. Színészként, amit elviszek ebből a forgatásból, az a sokféle, a jó értelemben vett csencselésnek széles spektrumát mutató ember, akikkel találkoztam. Jó pár dolgot el lehet tőlük tanulni.

Az Antikhősök a koronavírus-járvány kellős közepén forgott, volt más munkája az elmúlt egy évben?

Pont a járvány elején mondtam fel az Orlai Produkciónál. Aztán hála isten egy sorozatban is, nem sokkal utána. Néhányszor még tudtam a korlátozások enyhítésekor játszani a Széttépve című darabom a Belvárosi Színházban, azóta gyakorlatilag itthon ülök, az Antikhősök és néhány kisebb közösségi médiás munka mellett, illetve Tiszeker Dániel Nagykarácsony című filmjét forgatjuk, abból maradt még néhány forgatási nap. Sok mindent elbuktam, de nem panaszkodom, mert végre volt időm itthon lenni a családommal.

Viasat6

Mennyire esett kétségbe akár az anyagiakat illetően, akár amiatt, hogy mit fog tudni csinálni ebben az időszakban?

Eleinte nagyon. Nyilván sokaknak rossz ez a mostani helyzet, például akiknek a színház a fő munkahelye, én ezt éppen a járvány kezdetével egy időben kezdtem leépíteni, mert szünetet akartam tartani. De számomra nem túl idegen ez az állapot, mert a lányom születése után otthon voltam fél évig. Most a fiammal tudok együtt lenni jó sokat. Ez nagy ajándék, próbáltam erre fókuszálni, vagy úgy felfogni, hogy úgyis ezt akartam, hogy ne legyen színház az életemben egy kicsit. Lehet agyalni különböző projekteken, merre mennék, mit alkotnék, és van is egy csomó tervem. Azt nyilván nem tudom, mikor lesz vége a járványnak, és bár a kezdeti pánik viszonylag erős volt, később próbáltam arra figyelni, hogy ne essek szét. De nem panaszkodom, mert szerencsés helyzetben vagyok, hogy még forgathatok is néha.

2020 nyarán nem sok időkülönbséggel hagyta ott az Orlai Produkciót és a Mintaapák című sorozatot. Véletlen az egybeesés, vagy úgy érezte, betelt a pohár és meg kell egy kicsit állni?

Határozottan azt éreztem, hogy betelt a pohár, és jókor is jött a szünet. Végül minden engem igazolt, a lehető legjobb döntés volt otthagyni azt a csatornát és azt a színházi közösséget is.

Ön szerint fogja bármilyen munkára hívni a TV2 mostanság?

Engem? Ön szerint? Nem ez a jó kérdés egyébként, hanem az, hogy én mennék-e még egyszer. Természetesen nem.

A Mintaapák körüli botrány miatt nem menne, vagy a csatorna által képviselt ideológia miatt?

Utóbbival kapcsolatban azt gondolom, hogy egy olyan országban élünk, ahol mindenki azonnal ítélő bizottsággá változik, ha valaki valamit tesz, vagy valami mellé odaáll, ami neki nem fér bele a kialakított világképébe, elég csak a Gulácsi-ügyre gondolni. Sajnos én is gyakran beleesem ebbe a hibába, de ez nem jó hozzáállás. Ezt muszáj tudatosítani mindenkinek. Azt, hogy én elmentem ahhoz a csatornához – nem vagyok hülye, nyilván tudtam, hogy egy propagandatévé –, a jó ígéret és a csapat miatt tettem. Egy színészi feladatért. Úgy éreztem, lehet hidat építeni az alkotás örömével, mert biztos nem mindenhol csak az van, amit elsőre gondolunk. Ez nettó kíváncsiság. Ebben naivan hittem. Azon kevesek közé tartozom ebben az országban, aki nem csak úgy mondja, hogy mi van ott, hanem az ott tapasztaltak alapján.

Hogy ezzel hogyan számolok el, az az én dolgom, nem lehet tízmillió embernek megfelelni. Nem is akarok. Amíg tükörbe tudok nézni és el tudom mondani, hogy szakmailag mi volt ebben a műsorban ígéretes vagy kihívást jelentő, például a gyerekeimnek, addig minden rendben.

De hadd ne magyarázkodjunk már, hogy az épp akkor bejelentett színházi tao-elvonások miatt miért kell előregondolkodnia egy, a családját eltartó színésznek. Nem hiszem, hogy abban a korban élünk, ahol számon kérhetjük egymást, ki mit csinál. Vagy ha igen, akkor jelzem a nagy megmondóknak, hogy van mit kotorászniuk a saját házuk táján is. Szóval van azért különbség aközött, ha valaki egy szál bugyiban ugrabugrál a kertévében, mintha muszáj lenne, vagy ha valaki önmagát sajnáltatja különböző beszélgetős műsorokban, hogy micsoda tragédia az élete, meg aközött, hogy valaki színészi feladaton dolgozik, mert szenvedélyesen szereti a szakmáját. Igen, abba belefér akár egy ilyen kudarc is, mert a szándék tiszta. Ezt csak azért mondom, mert nyilván eljutott hozzám, hogy ki mit köpköd rólam a hátam mögött. Aztán ha megfordulok, érdekes, mindig túl nagy lesz a csend.

A másik hely az Orlai Produkció, amit otthagyott. Mi lesz az ön által egyik legfontosabbnak tartott, Széttépve című darabjával, amit ott mutatott be?

A Széttépve az első olyan színházi gyerekem, aminek a sorsát nyilván százszor jobban a szívemen viselem, mint másét. Ezért is rengeteget harcoltunk az ügynökömmel, és nemrég szereztük meg a darab jogait. Most gőzerővel azon dolgozunk, hogyan lenne érdemes bemutatni jelen helyzetben. Hogy végre normális és méltó körülmények közé kerüljön, nemcsak helyileg, de marketingben is. Én nagyon támogatom a streamelt verziót, mert akkor digitálisan is meg lehetne tolni egy pici plusszal, ami egy függőségekről szóló darabban nagyon jól jönne. Meglátjuk, de az hatalmas siker, hogy megmentettük az előadást, mert volt mitől megmenteni, de a legfontosabb, hogy volt kiknek megmenteni, hiszen több száz fiatalnak is játszottuk, nagyon fontos érzékenyítő előadásnak gondolom. Terveink szerint folytatni fogjuk a veszélyeztetett korcsoportok elérését és felkutatását.

Egy korábbi interjúban azt említette, hogy ezeknek a produkcióknak az otthagyása egyfajta tisztulási folyamatnak is tekinthető, mert azt érezte, kicsit kiégett, pedig 36 évesen nem így kéne éreznie, ha a színházra gondol. Tartott attól, hogy ez a kiégés végleges lehet?

Semmi sem végleges, minden változik. Nem nagyon tudtam, mi az, hogy kiégés, amíg azt nem éreztem, hogy talán ez lehet az. Egy idő után rajtakapod magad, hogy fásult vagy, nem eléggé motivált, már többet pihensz egy előadásban, mint amennyit megengedhetsz magadnak. Ez zavaró, hiszen nyilván azért mész fel a színpadra, mert száz százalékban ott akarsz lenni az első pillanattól az utolsóig. Ez egyre sűrűbben volt jellemző egy ponton, nem éreztem jól magam. Úgy akarok élni, hogy ha nem érzem magam jól valahol vagy valamiben, akkor megpróbálok elmenni a falig, és ha akkor sincs változás, akkor el kell engedni.

Ez nem kiváltságos helyzet? Egy kőszínházi társulatban játszó színész is megteheti ezt ilyen könnyen, és ha igen, nem kell bevállalnia cserébe kényszerű munkákat?

Mindig lesz, aki feláll, és olyan is, aki soha, ez pedig nem feltétlenül az anyagi háttértől függ. Én sem Malibun üldögélek, vagyis én sem tehetném meg ezt feltétlenül, de akármelyik színházban is lennék, ha nem érzem jól magam, biztos felmondanék. A kérdés inkább az, hogy úgy akarod-e élni az életedet, hogy megfelelsz mások elvárásainak, vagy úgy, ahogy azt te szeretnéd. Én mindig azt éreztem, hogy ha lemondok valamit, azt okkal teszem. Ez a járvány alatt is így van, nem vállalok el mindent, ami szembejön. Például nem terveztem azt, hogy reklámban szerepelek, mégis nagyon örültem, amikor felmerült ez a lehetőség.

Nem szeretnék ugyanabba a mókuskerékbe visszakerülni, rohanni egyik előadásból a másikba, mert ebből lett elegem. Most azt érzem, hogy megtaláltam valami irányt, amiben tök jól van jelen a családom, a munkák, és nem kell szorongani. Érdemes belelassulni az életbe.

Viasat6

Jelenleg szabadúszó, el tudja képzelni, hogy újra kőszínházi társulat tagja legyen?

El, persze. Nagyon jó közösségi játékos vagyok, de csak akkor, ha nem lejt a pálya és nekem is jut focicipő. Kíváncsi vagyok, lesz-e ilyen helyzet a közeljövőben.

A tavalyi és az idei év különösen rosszul érintette a színházi szakmát, a járvány mellett ott volt a taotörvény, az SZFE története és a különböző abúzusügyek. Biztos rengeteget beszélnek erről a kollégákkal, mennyire nyomja rá ez a bélyegét a szakmára?

Nem gondolom, hogy bármilyen közösség tagja lennék a mai magyar színházi életben, és jelenleg ettől boldog vagyok. Annyi közöm van a többiekhez, hogy én is színész vagyok, ugyanazon a terepen „legelünk”, és néha összekapcsol egy-egy munka a kollégákkal. Velük olyankor mikroközösséget alkotunk, persze, és nyilván egy közös munka során szó esik a fent említett dolgokról. Ami az abúzusügyeket illeti, engem nem értek bántódások, az én életemet ez nem nyomorította meg. Azonban teljes szolidaritást vállalok az áldozatokkal, mert tudom, hogy milyen borzalmas dolgokon mentek keresztül, amiknek nem lett volna szabad megtörténni.

A Vígszínház ügyével kapcsolatban kívülállóként felháborítónak tartom például, hogy a Főváros nem avatja be az áldozatokat a vizsgálat eredményébe, inkább sunnyog. Ez felfoghatatlan és megengedhetetlen, innen nézve ez összekacsintás az erőszaktevővel. Jó gondolkodást, kedves Főváros.

A színházi szakma helyzetével kapcsolatban viszont végtelenül siralmasnak gondolom, hogy egy gazdasági érdekcsoport tudatosan gerjesztett, csúsztatásokkal teli politikai akciókkal – csak azért, mert meg akarnak szerezni egy intézményt – támadást indít és besaraz mindenkit. A közpénzből ebédelő propagandista meg két fingás közt böfög valami hazugságot a közpénzből megtolt tévében arról, hogy „Magyarországon minden színész szar, hát mi folyik itt a képzésen”. Mintha nem ugyanazt a meccset néznénk. Miközben ezeknek az embereknek annyi köze van ám a színházhoz, hogy maximum egyszer két felvonás közt felköhögték a sajtdarabot a büfés szendvicsből. Hogy jön egyáltalán ahhoz valaki, aki egy percet nem töltött életében az SZFE-n, hogy bennfentesnek mutatva magát félrevezesse és megossza a közvéleményt? Persze emberek vagyunk, mindenkinek meg kell adni a lehetőséget, hogy buta legyen és tájékozatlan. De ugyanúgy a változásra is. Tudja, a színház is kicsit olyan téma itthon, mint a foci, hogy amikor kell, akkor mindenki kurvára ért hozzá. De azt nagyon kevesen tudjuk, hogy milyen igazából.

Mit gondol a megújuló képzésről, az új tanárokról? Aki most akar színésznek menni, mik a kilátásai?

Aki színész akar lenni, az úgyis színész lesz. Nem igazán szeretnék véleményt nyilvánítani, hiszen egyrészt a tanárok feléről még életemben nem hallottam a szakmában – hiába lettek öt perc alatt ilyen-olyan díjasok –, másrészt sem Szarvas József osztályába nem jártam, sem Homonnay Zsoltéba, illetve Kiss B. Attiláéba sem. Utóbbi szerepe pláne érthetetlen a Gothár-ügy szűrőjén keresztül. Az biztos, hogy „csodálatos” volt a könyvespolctapéta az SZFE új beharangozó videójában, és az, hogy Szarvas József biliárdozik is benne, miközben verselve zenélésre buzdít, ez egy egészen új irány. Ilyet tényleg nem láthattunk eddig. Izgalommal fogom követni, ha ez már az új filmes képzés előfutára, ahogy izgatottan várom azt is, milyen színészek kerülnek ki majd onnan… Mert nekünk kell majd velük dolgoznunk, és bizony, „itt lesz elásva a kutya”. Kíváncsi vagyok arra is, mitől lesz ez egy jobb, működőbb struktúra, ha már – ugye – láttuk Kaposvárt, és tudjuk azt is, hogy a Nemzeti Színház darabjai hány nézővel kocognak. Tényleg érdekel, hogy harmadszorra sikerül-e nekifutniuk.

Közben elindult a Free SZFE és a diplomavédés folyamata is. Ön el tudja képzelni, hogy intézményes, akkreditált oktatás induljon el a régi oktatókkal?

Egyáltalán mi a megmenthető, és ki fogja eldönteni, mit és hogyan lehet megmenteni? Mindig is úgy gondoltam, hogy az SZFE-n voltak strukturális problémák, sok fejlesztés nem tudott létrejönni például. Már akkor is, amikor én odajártam, financiális problémákkal küzdött az egyetem, de ebben semmi meglepő nincs, mivel a kulturális ereje miatt mostohagyereke volt minden regnáló kormánynak. El tudom képzelni és nagyon szeretném is, hogy elinduljon egy alternatív oktatás, válaszképpen a mostani helyzetre. Nagyon vonzó lenne szerintem, mert akkor lenne egy ki nem mondott, egészséges verseny, olyasmi, ami eddig Kaposvár és a régi SZFE közt volt. Ha már Kaposvárt annyira fontos volt az SZFE mellett létrehozni. Személy szerint ezt csacsiságnak tartottam akkor is, most is.

Egy interjúban pedzegette, hogy egy színésznek több lábon érdemes állnia, legalábbis itthon, megélhetési szempontokból, majd hozzátette, hogy vonzaná a rendezés, de jó pár más ötlete is van. Mik ezek?

A járvány alatt nagyon sokat gondolkodtam azon, mi az én hobbim, és rájöttem, hogy a fényképezés, folyamatban is van egy fotókurzus. Maga a képalkotás nagyon érdekel, a filmezésben is azt veszem észre magamon, hogy átállás alatt a kamerát nézem, melyik gomb mit jelent vagy milyen optikát használnak. A filmrendezés is nagyon érdekel, talán valamivel jobban is, mint a színház. Utóbbiban viszont úgy néz ki, nemsokára kipróbálhatom ezt, Dömötör Tamással fogunk egy zenés darabot készíteni. Novák Eszterrel pedig szeretnénk egy Petőfi-estet csinálni. Petőfi, aki szerintem egy korszakalkotó zseni, és megosztó személyisége volt a magyar művészetnek, megérdemelné, hogy végre ne csak botrányos megszólalásokhoz használjak fel a nevét, hanem dübörögjenek a sorai a fülekbe, a szívekbe. Sok mindent érzek vele kapcsolatban, ami az én személyiségemre rímel.

Sokszor emlegetik önt szószólóként bizonyos ügyekben. Feladata ez egy színésznek, vagy nem emiatt emeli fel a olykor a hangját, hanem mert van az a pont, amikor már nem lehet hallgatni?

Utóbbi miatt. Nem szeretnék megfelelni semmilyen elvárásnak. Néha a legjobb reakció, ha nincs reakció. Persze, vannak dolgok, amik teljesen kiakasztanak, és régebben talán gyakrabban ki is fakadtam ezek miatt nyilvánosan, de sokszor nem okozott örömet. Nem ért célt, mert nem a megfelelő formába öntöttem. Most sem az van, hogy kussolok, mert félek, hanem inkább művészi eszközökkel – mint a színház, film – mondom el a véleményemet dolgokról. Az Antikhősökben a múltról, az értékekről, a kortársról, a Széttépve című darabban a drogpolitikáról vagy a társadalom rossz mintakövetéséről, felületességéről. Ez a dolgom, ezért vagyok itt. Ha mindenen kifakadnék, ami zavar – abból pedig van a világban rengeteg –, beleőrülnék. Ha erre megy el a figyelmem, akkor koszolódik az elmém, nem tudom jól csinálni, ami a küldetésem.

The post Szabó Kimmel Tamás: A színház is kicsit olyan téma itthon, mint a foci, amikor kell, akkor mindenki kurvára ért hozzá first appeared on 24.hu.

Forrás >>


További hasonló találatok:

A hetvenöt éves Bródy János hetvenöt fontos sora

75 éves lett a magyar pop-rock műfaj legtöbbet idézett szövegírója, aki a magyar nyelvű popzenei dalszövegírás megteremtője is egyben. Bár könnyűzene bőven volt már az Illés előtt is, az még egy egészen másik műfaj volt, mint a fiatalság tényleges hangját képviselő rock and roll, vagy ahogy azokban az években emlegették: beat. Bródy János és Szörényi Levente elsőként ismerték fel, hogy ebben a zenében sokkal több van annál, minthogy megtanulják és eljátsszák a menő angolszász slágereket, és gyorsan kiderült, hogy Bródynak kivételes érzéke van a szövegíráshoz. Mert ugyan számos dalszövegírónk lett a hatvanas évek közepe óta eltelt több mint fél évszázadban, de olyan, aki ennyire könnyedén intézett el társadalmi és nemzedéki problémákat, és rezonálni tudott a tizen-, huszonévesek tényleges problémáira, nem ...
További részletek >>


Hrutka János: Nem kis bátorság kellett Gulácsi tettéhez, ismerve a közeget

„»Kicsi, gyere ide, menjél fel az étterembe a kávémért, tudod, presszókávé, cukor nélkül, tejszínhabbal, ha visszaértél, akkor ott az a sporttáska, kapaszkodj bele, azt neked kell áthoznod Újpestre, ott majd megmondom, mit csinálsz vele.« Simon Tibi tudott vicces is lenni néha, de a tiszteletre nevelésben, az öltözői fegyelem terén és a fiatalok terelgetésében nem ismert ellenvetést. Én sem kérdeztem vissza, tettem, amit egy fiatalnak tennie kellett. Kiérve a Megyeri útra, üres stadion fogadott, csak a külön utakon, rendőri kísérettel érkező ferencvárosi szimpatizánsok voltak a szektorukban. »Kicsi, hozd a táskát, indulunk.« Átsétálva az üres pályán egy kifeszített rácsrész fogadott, ahol át kellett préselnem az irtó nehéz, hatalmas csomagot, el sem bírták kapni a másik oldalon, nagy csattanással esett a sivár, omladozó ...
További részletek >>


Lázár János: Orbán Viktor állja és adja is a pofonokat, de amint korrektül viselkednek vele, simulékonyabbá válik

Gyakran mond olyat, amivel nem ért egyet? Mikor mondtam olyat? 2018 márciusában a világ tán legélhetőbb városa, Bécs egy szegletében arról készített drámai zenei aláfestésű videót, hogy migránsok róják a koszos utcákat, s már senki nem beszél németül. Másfél évvel később, 2019 novemberében Horthy kormányzó kenderesi sírját koszorúzta azzal, hogy „bajtársaival és szövetségeseivel megmentette Magyarországot… hős katona volt, igaz magyar hazafi, akire főhajtással kell emlékeznünk”. Vállalható videók, senki nem kényszerített az elkészítésükre. Mindkét mű előtt pár nappal önkormányzati választást bukott Hódmezővásárhelyen. Véletlen egybeesés. Mondják, azért igyekezett fideszesebb lenni a legfideszesebbeknél, nehogy a párton belüli ellenfelei, kihasználva meggyöngülését, a torkára tegyék a kést. Inkább ...
További részletek >>


Nagy Dénes: Káros a történelmünket leegyszerűsíteni arra, hogy a magyarok ellen összefogott a világ

A legjobb rendezésért járó Ezüst Medvével illusztris társaságba került, korábban Godard-tól kezdve Kieślowskin és Szabó Istvánon át Wes Andersonig legendás rendezők kapták meg ugyanezt a díjat. Leülepedett már ez? Én is csak pár nappal ezelőtt szembesültem ezzel, meg is döbbentem. Például Angela Schanelec, a tavalyelőtti díjazott konkrétan az egyik kedvenc rendezőm, de igazából a teljes névsor inkább ijesztően hangzott, hiszen nem gondolnám, hogy ebbe a társaságba tartoznék. Persze nyilván megtisztelő és jó érzés, de én valaminek az elején vagyok még. Egy utat és egy vágyat kijelölhet számomra, hogy milyen jó lenne ennél még jobb filmeket készíteni a jövőben. Mit gondol, a további pályájára milyen hatással lesz ez a díj? Erre nehéz válaszolni, de az mindenképpen jó érzés, hogy egy ilyen hosszú folyamat (a film ...
További részletek >>


„Elképesztő bátorság, hogy valaki önhatalmúlag feltölti a Balatont”

Balassa Balázs 2020-ban mondott le a szigligeti polgármesteri posztról, korábban pedig a Balatoni Szövetség elnöki pozícióját is elengedte, amit ön vett át. Tartja vele a kapcsolatot, kialakult barátság a közös munka során? Nagyra tartom a munkásságát, de – sajnos – a saját döntése miatt lemondott a tisztségéről. Szigligeten megvolt a választás, a fia lett a polgármester. Balázzsal igazándiból nincs kapcsolatom, előtte természetesen mint a szövetség elnökével, sokat beszéltünk. Amikor a helyére megválasztottak 2019 decemberében, én kértem, hogy a továbbiakban segítse a munkánkat, akár társelnökként. Ez úgy szokott lenni, hogy egy megye rotációban ellátja az elnöki tisztséget, a másik kettő társelnököt ad. Azt gondolom, a Balatoni Szövetség jó példa arra, hogy nem foglalkozunk azzal, kinek milyen elkötelezettsége, ...
További részletek >>


Molnár Áron: Hamarosan sokfejű lesz a sárkány

Itt van a forradalom? Igen. Szóval nemcsak művészi szövegként szerepel a legutóbbi noÁr-klipben az a sor, hogy „az ország egy Pilvax, itt a változást akarják”? Persze, hogy nem. Dörömböl az ajtónkon a változás. Egy tök egyszerű kérdést tegyünk föl magunknak: jó így, ahogy és amiben élünk? Ha a válaszom az, hogy nem, akkor közszereplőként kötelességem tenni valamit a közéletért, a változásért. Ha nem teszem meg, akkor Petőfiék, Batthyányék, Leöveyék, Takáts Éváék örökségét köpöm szembe. Ebből még csak az következik, hogy ön forradalmár. De hol van ön körül a tömeg? Megvan a tömeg is, csak a pandémia most a négy fal között tart minket. Azt állítja, ha vége lesz a járványnak, forradalmi tömegek lepik majd el az utcákat? Ön talán naivitásnak tartja, szerintem viszont reális az a vízióm, hogyha vége ...
További részletek >>


Saját fogait építette házába a balatonboglári gazda

A Bugaszegi Köztársaságot 2011. április tizenegyedikén kiáltottam ki a Balatonboglár határában található tanyámon. A jogi aktusról levélben értesítettem az ENSZ-et, belefogalmazva, hogy ez immár nem Magyarország része, hanem olyan önálló entitás, mint a Vatikán az olasz államban. Egyúttal kinyilvánítottam, hogy természetesen elfogadom az engem körülvevő ország jogrendjét, használom a pénznemét és az infrastruktúráját, viszont a szellemi leválásom végleges. Hogy mindezt miért csináltam? Mert berágtam, hogy a magyar parlament eltörölte az Alkotmányt, és csinált helyette Alaptörvényt. Az ENSZ-től válasz mind a mai napig nem érkezett, aminek örülök, mert így legalább nincs elutasítva a kérelmem; tekintsük úgy, hogy földolgozás alatt áll. A magyar hatóságokkal nem foglalkoztam, csak kitettem egy táblát a határra, hogy ...
További részletek >>


Békés Márton: Jobboldali, magyar konzervatív pozícióból mindig lesz mi ellen lázadni

Egy gondolatkísérlet erejéig fogadjuk el, hogy Békés Márton a „kormányzati kultúrpolitika mögötti főideológus”, írtuk előző könyvéről szóló cikkünkben. Ez a megállapítás és más, főleg baloldali véleményformálóktól származó, hasonló állítást megfogalmazó idézetek teszik ki a Kulturális hadviselés fülszövegét. Provokáció? Poén? Pimaszkodás, persze. Ha az ember könyvet ír, örül, ha észreveszik. Nem azért írok, hogy másokat provokáljak vagy kellemetlen helyzetbe hozzak, de ezeket a megjegyzéseket viccesnek találtam. Az elmúlt években kialakult egy olyan vélemény, hogy én lennék „a magyar etnonacionalista rezsim legtehetségesebb propagandistája”, ahogy Béndek Péter fogalmazott. Ez egyáltalán nem bánt, örülök a hasonló véleményeknek, de eltéveszti a jelenlegi magyar politikai rendszer logikáját, aki ...
További részletek >>


Éreztük, hogy jó, amit csinálunk, mert nem tetszik a baromarcú hatalomnak

Haska Béla három évig volt hajléktalan, két telet egy fűtetlen fáskamrában töltött. Amikor azonban beköszöntött a decemberi hideg, megjelent a Facebookon egy poszt arról, hogy segíteni kéne a CPg egykori énekesén. Aztán alakult e célra egy Facebook-csoport, és ami azután történt, amiatt Béla most is hitetlenkedve rázza a fejét, ahogy mászkálunk a szélben az újszegedi Tisza-parton. Rohadt nagy sár van, foltokban áll a hó, Béla nem engedi el a kutyát. Mudi, okos bogárszemekkel; vigyázni kell vele, mondja Béla, mert tud hamis lenni. „Volt egy katonai hálózsákom, abban mínusz harminc fokig nem fagysz meg. Az újszegedi állomáson állt egy toi-toi vécé, oda sétáltam föl rendszeresen a kutyával. Feketemunkákból nagyjából fent tudtam tartani magam, nem éheztem túlzottan, és ettem a vitamintablettákat, így hálistennek elkerült a ...
További részletek >>


Wéber Kata: Vannak anyák, akiknek a Földön és a Mennyben is van gyermekük

Ősszel a tíz legígéretesebb forgatókönyvíró egyikének választotta a Variety a Pieces of a Woman miatt. Ennek milyen valós hozadéka lehet azon túl, hogy nagy elismerés? Voltak azóta külföldi megkeresései? Voltak, de mindig nagyon óvatosan kezelem ezt a témát. Nem mondhatom, hogy előtte ne lettek volna megkeresések, és azt sem, hogy a mostani felkérések között feltétlenül van olyan, amit valóra szeretnék váltani. Ez az elismerés nyilvánvalóan nagyon fontos momentum az életemben, nagyon sok ajtót kinyit, de ugyanolyan fontos az az út, ami ide vezetett, és én szeretnék azon maradni. A mögöttem lévő évek jók arra, hogy ezt a sikert azok tükrében is nézem. Azt hiszem, őszinte vagyok, ha azt mondom, nem annyira a karrier szempontjából válogatok. A munkák, amik mögöttem vannak – akár sikeresek lettek, akár nem – mind olyanok ...
További részletek >>


Krasznahorkai László: Megvesztegethetetlen elitista vagyok

Találkozott valaha farkassal? Élővel még nem. Halottal igen? Azzal igen. Ez kitömött farkast jelent? Kitömöttet, elütöttet, megöltet. Ezek a halott farkasok voltak önre akkora hatással, hogy ez az állat visszatérő motívummá vált a könyveiben, például a legújabban is? Ha a Sátántangó áldozati macskájára, az Északról hegy, Délről tó, Nyugatról utak, Keletről folyó haldokló kutyájára, vagy a Báró Wenckheim hazatér hűséges kisdögjére gondolok, nehéz megmagyarázni, miért épp a farkas emelkedik ki megkülönböztető erővel néhány könyvemben. Sosem gondolkodtam ezen. Talán mert az ember-farkas viszonylatban először nem is az állatok, hanem az emberek rendítettek meg, akiknek súlyos történetük volt farkasokkal. Ezek hatására ez a különös állat mélyebb jelentést kapott, és szép lassan átalakult számomra azzá, akin a ...
További részletek >>


Tóth Krisztina: A műveimben jórészt olyan elesett emberek szerepelnek, amilyenek most a véremet akarják venni

Látva, hogy milyen indulatokat váltott ki Az arany emberrel kapcsolatos véleménye, ma is ugyanazt a választ adná a Könyves Magazin kérdésére? Fontos szétszálazni a dolgokat. Arra számítottam, persze, hogy előbb-utóbb valami támadás ér majd. Sokakkal megtörténik ez. Az viszont meglepett, hogy pont egy irodalmi lapban megjelent szakmai felvetést találtak alkalmasnak arra, hogy indulatgerjesztő szavakat rántsanak elő, amelyekre tömegek mozdulnak meg. Hagyomány, fenyegetés, cenzúra, ilyesmiket kiabáltak. Azt gondolom, ha nem emiatt, akkor valami más miatt mindenképpen ráléptem volna a piros gombra. Miért gondolja? Mert számos közéleti kérdésben kifejtettem már a véleményemet – legutóbb például az SZFE vagy az örökbefogadás témájában –, és ezek általában nem találkoznak a regnáló hatalom elképzeléseivel. Logikusabb, de ...
További részletek >>


„Tudták, mit csinál a nőkkel, de félrenéztek. Nekem ütnöm kellett, hogy elengedjen”

Bálint Pétert 2020 áprilisában, a tanév közben váratlanul mentették fel dékáni pozíciójából a Debreceni Egyetemen. A József Attila-díjas, állami érdemrenddel kitüntetett író 2015 óta vezette az intézmény hajdúböszörményi gyermeknevelési és gyógypedagógiai karát. Lapunk januárban írta meg, hogy a távozás mögött egy zaklatási ügyben indított etikai vizsgálat állhat, melynek végén elítélték Bálintot. Ennél többet azonban akkor nem tudtunk kideríteni. Cikkünk megjelenése után többen jelentkeztek, hogy beszélnének Bálintról. Köztük olyanok, akik nem a Debreceni Egyetemen kerültek kapcsolatba vele, de olyan is, akinek egy több mint 30 éves története volt. Tucatnyi forrással folytattunk beszélgetéseket, ezekből kiderült, hogy Bálint visszaélései – melyek nem függetlenek az ő, felsőoktatásban betöltött hatalmi ...
További részletek >>


Majka: Álszentség elvárni egy ismert embertől, hogy puritán legyen, főleg, ha az egészségéről van szó

How are you? Most már jól, köszi. Azt hittem, angolul válaszolsz. Ja, akkor thanks, I’m fine. Csak azért kérdeztem így, mert épp az angolórádról jössz. Külső kényszerből vagy belső indíttatásból tanulsz angolul? Dehogy külső kényszer, senki nem írta elő nekem. Régóta beszélek angolul, de a saját szintemen. A filmekből meg a klipekből szedtem fel, amit tudok, simán elbeszélgetek bárkivel, de a nyelvtanhoz semmit nem értek, és ez egy ideje már nagyon zavart. Amióta egy tanárral tanulok, rájöttem, hogy egy csomó dolog rosszul rögzült a fejemben. Meg azért is jó ez a heti kétszer másfél óra, mert egy ideje kurvára unatkozom. Nyelvvizsgázni is fogsz? Dehogy fogok. Csak jobban akarok beszélni angolul, ennyi. Általában is jellemző rád, hogy leginkább saját magadnak akarsz megfelelni? Ez jól hangzik, sokan szokták ezt mondogatni ...
További részletek >>


„Hé, haver, vak vagyok, nem drogos”

Eléggé meglepett, hogy a Facebookon vette fel velem a kapcsolatot. Miért? Mert egy vak embertől a legkevésbé azt vártam, hogy hosszas Messenger-üzenetváltásokat követően egyeztetem le vele az interjú helyét és időpontját. Ugyanúgy facebookozom vakon, mint a látók. Csak annyi a különbség, hogy nem én olvasom el az üzeneteimet, hanem a telefonomon lévő program. Különböző kézmozdulatokkal tudom a saját üzenetemet szerkeszteni, vagy akár más bejegyzéseit lájkolni, megosztani. Az a legszebb az egészben, hogy mindebből más csak annyit lát, hogy babrálom a sötét képernyőjű telefonomat, ugyanis a fényerő teljesen le van kapcsolva. Úgyse látom, ami megjelenik rajta, így meg energiatakarékosabb. Ezért előfordult már, hogy miközben másik irányba nézve böködtem a tök sötét telómat, odajött hozzám egy ember és megkérdezte: ...
További részletek >>


Hegedűs D. Géza: Nem olyan egyszerű, hogy valaki besétál az egyetemre azzal, hogy mostantól tanítani fogok

Kezdhetek egy idézettel? Persze. „Feladata a magyar színészet szolgálata. Az egyetemes magyar színjátszás szerves fejlődését elősegítő, értékközpontú, érdekközvetítő, -egyeztető és -képviseleti tevékenységet ellátó, továbbá a nemzetközi színházi kapcsolatok fejlesztését elősegítő, pártoktól, kormánytól független, nyilvántartott tagsággal rendelkező társadalmi szervezet”. Ez részlet a MASZK küldetési nyilatkozatából 1990-ből. Lefordítom a mai hétköznapokra. Magyarországon körülbelül ötven olyan színház, bábszínház működik, amely törvény által megszabott állami, önkormányzati vagy vegyes fenntartású. Emellett működik öt nemzetiségi színház. És legalább hetven–nyolcvan független és magánszínház is intenzív és nélkülözhetetlen része a magyar kulturális életnek. Ezek az intézmények, ...
További részletek >>


Még ma is el kell magyarázni, hogy a prostituált nem hobbiból szexel, és valójában nem élvezi

Előző regénye is kemény témát választott, és a nemrég megjelent Városi rókák sem lett éppenséggel könnyed nyári limonádé: a kisgyerekes mindennapokba minden jólét mellett is beletört Klára, a gyerekét otthon hagyva külföldön dolgozó Andi és a prostitúcióra kényszerített Timi sorsa fonódott össze benne. De jó a vége! Kerülni akartam az olyan befejezést, ami nyitott, vagy a szereplőnek nem a lehető legjobban alakul a sorsa. Valahogy úgy voltam vele, itt vannak ezek a nők, akikkel borzasztó dolgok történnek, de túlélők lesznek, és nem áldozatok. De közben azért ez a happy end nem olyan egyértelmű: a külföldön dolgozó anya hazakerül ugyan, de mi garantálja, hogy hamarosan ne kényszerülne rá megint, hogy otthon hagyja kisfiát a megélhetésért? Vagy hogy a traumái után a testvére összeszedi-e magát valaha? Semmi sem ...
További részletek >>


Komoly feszültséget okozhat, ha a családtagok eltérően gondolkodnak az oltásról

Napjaink leggyakoribb közéleti kifejezése alighanem az oltás, ami érthető is annak fényében, hogy nagyon úgy néz ki, csak azzal sikerülhet végre túljutni a járványon, és úgy-ahogy visszadöccenni életünk régi, lassan már el is feledett kerékvágásába. Nem véletlen, hogy mind a politika, mind az egészségügy meghatározó képviselői egyöntetűen arra buzdítanak mindenkit, ha végre lehetőségük nyílik rá, oltassák be magukat (még ha a különféle vakcinák alkalmazásáról meg is oszlanak a vélemények mindkét csoportban). Bár Magyarországon az oltási hajlandóság folyamatosan növekszik, a KSH legfrissebb mérése szerint még mindig csak a megkérdezettek 38 százaléka biztos benne, hogy beoltatná magát, ami korántsem elégséges arány a nyájimmunitás eléréséhez. Mivel húsba vágó, a társdalom egészét érintő és – mint a ...
További részletek >>


Klopp nyolc hónapot vett el a feleségétől a Liverpoolért

Nyomot hagyni „Mi más értelme lenne, ha nem az, hogy létrehozol valamit, amire aztán egész életedben emlékezhetsz, és olyasmit adsz a klubodnak, amire még a távozásod után is tudnak majd építkezni?” Jürgen Klopp   „Ennél a klubnál még évtizedek múlva is Jürgenről és a művéről fognak beszélni.” Adam Lallana   „A személyiséged átjárja az egész klubod… Megbocsátom, hogy hajnali fél négykor felhívtál csak azért, hogy velem is közöld, megnyertétek a bajnokságot!” Sir Alex Ferguson szavai Kloppnak   Jürgen Klopp edzői szerepfelfogása meglehetősen egyszerű: építsd fel a klubot, építsd fel a játékosokat, és építsd fel az örökséged! A trófeák fontosak ugyan, de még fontosabb egy olyan fenntartható környezet megteremtése, amelyben garantálható, hogy a csapat folyamatosan versenyben legyen a címekért. A serleg ...
További részletek >>


Laposa Bence: Nincs sem palotám, sem Ferrarim

Szakadó esőben részletezi Laposa Bence a szálvesszős és a csapos metszés közötti különbséget, miközben autójával körbevezet minket Badacsony egy részén. 25 különböző területen van szőlőjük, ezek közül mutat meg néhányat. Pincészetük évente 500 ezer üveg bort ad el, ezzel a régióban az élmezőnybe tartozik. Ennél nagyobbra nem is szeretnének nőni, inkább a minőségre mennek rá. Laposáék négy vendéglátóhelyet is üzemeltetnek Badacsonyban, kettő közülük családi tulajdon. Ezekben is körbevezet, kettőben éppen felújítás van. „Nincs sem palotám, sem Ferrarim” – mondja a borász, miközben elkanyarodunk a 70 négyzetméteres házuk előtt. Azokra a kommentekre utal, amelyeket a turisztikai támogatásokról szóló cikkünk után kapott. Mint megírtuk, a balatoni vendéglátóhelyek közül Laposa érdekeltségei kapták a ...
További részletek >>


A politikai folyamatok kulcsa, hogy rettegjünk a kirekesztettek lázadásától

Látta az Élősködők című filmet? Nem. Koreai film, tavaly nyert Oscar-díjat. Egy szegény családról szól, amelynek a tagjai egymás után elkezdenek dolgozni egy gazdag család házában, és átveszik a helyüket. Mintha ennek a filmnek is lenne némi köze ahhoz, amiről az új könyve szól. Ahogy fogalmaz, „a kívül lévők lázadása elkerülhetetlennek látszik”. Egy ellentmondást szerettem volna megragadni a könyvben. Egyrészről olyan szakadások jönnek létre a világban „belül lévők” és „kívül lévők” között, amelyek folyamatosan azzal fenyegetnek, hogy a privilegizált terekből kirekesztett emberek fellázadnak. Ne csak arra gondoljunk, hogy a kerítések előtt rekedt menekülteknek előbb-utóbb elege lesz, vagy hogy folyamatosan milliók indulnak útnak a Föld elviselhetetlen helyeiről az élhető vidékek felé. Valójában már a ...
További részletek >>


„Ritkán van ennyire rajta az isten ujja valamin” – 25 éves A dzsungel könyve

„Ültem a gyerekeimmel esténként elalvás előtt a szobájukban, és már abban a korban voltak, amikor elérkezett a történetek sorában A dzsungel könyve. És ahogy olvastam nekik ezeket a történeteket, éreztem, hogy milyen erősen hat rájuk, de nemcsak ezt, hanem azt is, hogy rám is visszahat. Nagyon megkapott. Így aztán odafordultam a színházam akkori igazgatójához, Marton Lászlóhoz, hogy támadt ez az ötletem, és hogy szerintem ez annyira alapvető emberi történet, hogy olyan musicalt lehetne belőle csinálni, ami mindenkihez eljutna. Ő biztatott, hogy hajrá, fogjak bele, és próbáljam létrehozni magát a művet a próbakezdésig” – kezdi a történetet Hegedűs D. Géza, A dzsungel könyve musical ötletgazdája és rendezője. „Radnóti Zsuzsa, színházunk dramaturgja Békés Pált ajánlotta a figyelmembe, hogy benne megvan az a különös ...
További részletek >>


Suhajda Szilárd: Nincs menekülő út, de úgysem tudnál futni

Dávid hirtelen felült. Öklendezni kezdett, majd az ölébe hányt, ami a -35 fokos hidegben szinte azonnal ráfagyott a hálózsákjára. Ápolgattam, simogattam, próbáltam tenni valami hasznosat ebben a szerencsétlen helyzetben. Az éjszaka lényegében alvás nélkül, a társamat folyton itatva, a ruháját tisztogatva, a remény pislákoló lángját égve tartva telt el. Reggel dönteni kellett a hogyan továbbról. 7400 méteren, a K2 3-as táborában nincs helye a köntörfalazásnak. Itt nem létezik olyan, mint a filmekben. Nem kapod fel a sérült társad, és nem viszed le a hátadon a hegyről. De olyan sincs, hogy a hóna alá nyúlsz, és úgy támogatod tovább felfelé. Ebben a magasságban az ember örül, ha létezni tud. A társmentés a legtöbb esetben lehetetlen küldetés. Nem bármi áron, bizonyos módon A K2 az extrém magasság okozta terhelés, az ...
További részletek >>


Változásra kényszerítené Hollywoodot a norvég újságíró

A HFPA-botrány A Hollywood Foreign Press Association, azaz a Hollywoodi Külföldi Tudósítók Szövetsége körüli botrány egy bírósági perrel indult: interjúalanyunk, a norvég, de jó ideje Los Angelesben dolgozó újságíró, Kjersti Flaa az után indított pert a HFPA ellen, hogy az többszöri próbálkozás után sem vette fel a soraiba annak ellenére, hogy megfelelt a kiírt követelményeknek – egyébként nem csak őt, hanem négy másik jelentkezőt sem. Flaa ellen ráadásul zaklatásba torkolló ellen-kampányt folytatott a HFPA, ami már a szervezet egyes tagjainak is sok volt, erről a Wrap cikke számolt be (angolul). A kereset része volt egy trösztvád is: Flaa azzal vádolta a szervezetet, hogy illegális kartellként működnek, távol tartják a megfelelő jelentkezőket, ezzel monopolizálják a hollywoodi szórakoztatóipari hírek piacát. A per ...
További részletek >>


De ki lopta el a professzor kabátját? – 70 éves lett Romsics Ignác

Látva a nem lankadó történészi aktivitását, nem mondhatni teljes bizonyossággal, hogy a ma 70 éves Romsics Ignác túl lenne életpályája csúcsán, legfontosabb művein. Ki tudja, lehet, hogy még készül néhány nagy dobással. Az viszont tényként rögzíthető, hogy amit eddig letett az asztalra, az az elmúlt fél évszázad magyar történetírásának meghatározó szeletét jelenti. Felsorolni is hosszú lenne, hogy az elmúlt több mint három évtizedben (1990 óta tanít) az egymást követő generációkból hány neves történész került ki a kezei alól. Megkértük hat egykori tanítványát – Ablonczy Balázs, Bödők Gergely, Egry Gábor, Hatos Pál és Turbucz Dávid történészt, valamint Kácsor Zsolt író-újságírót –, elevenítsenek fel egy-egy személyes, Romsics Ignáchoz fűződő történetet, amely gyakran eszükbe jut, ha felidézik ...
További részletek >>


„Fiam, nem szeretlek, mert apádra emlékeztetsz”

Aki 35 évesen, felnőtt fejjel, a nulláról fordul a sport, hovatovább az ultra- és a terepfutás felé, annak általában kell legyen valami fejlövése. Nekem egy tizenhárom éves párkapcsolatom ért véget 2010-ben. Magamat okoltam. Azt éreztem, kevés vagyok neki. Megviselt. Morfondíroztam magamban, mit tegyek? Sírjak, álljak neki inni vagy kössem föl magam? Megoldásnak tűnt az is, ha kifutom a hatalmas lelki bánatomat. Így hát felhúztam a széttaposott deszkás cipőmet, amiben az utcán is jártam, majd kikocogtam a lakásunktól egy kilométerre fekvő régi Hungarocamion pálya 400-as körére. Húsz karika után végül hazáig nyomtam. Ez egy tízes. Azóta folyamatosan futok. Tíz év távlatából nézve, több stáció megélését követően végső soron a terepfutásba menekültem. A magányosan eltöltött óráktól, gyakran napoktól végül jóval ...
További részletek >>


„Ahogy a hívek kérik: egyik nap Orbánért imádkozom, másik nap Gyurcsányért”

Közel fél év szünet után újraindult a Papifrankó a YouTube-on és az Instán. De miért tartott szilenciumot? Addig tartott a szünet, amíg a körülmények nem tették lehetővé a csatorna szabad működését. Ennyi? Ez így elég rejtélyes. Vártuk azt a pillanatot, hogy teljesen szabadon gyárthassuk a saját tartalmakat. Még mindig rejtélyes. Mi változott meg a féléves csönd alatt? Nem véletlenül kerülgetem a kérdést: nem szeretnék erről beszélni. Miért? Erről sem. Akkor ez a rejtély megmarad. Ez egy olyan műfaj, amit kizárólag akkor érdemes művelni, ha senki nem szól bele. Kérem, fogadja el magyarázatként: most érkezett el a pillanat, hogy a társaimmal közösen saját felelősségünkre és szabadon állíthatjuk elő a tartalmakat. Sokan találgatták, hogy a szilenciumnak köze lehetett ahhoz, hogy politikai témákban is megnyilvánult, ...
További részletek >>


Marsalkó Dávid: Még öt éve sem gondoltam volna, hogy a Halott Pénz idáig eljut

Amikor tavaly nyáron nyilatkoztál nekünk, még bizonytalan volt, lehet-e koncerteket tartani augusztus végén vagy sem, de már akkor arról beszéltél, hogy másfél év kiesést jelent a koronavírus a teljes popszakmának. Most pedig már arra is van esély, hogy ebből két év legyen. Leginkább állandó érzelmi hullámvasút ez a több mint egy éve tartó időszak. Van olyan hét, amikor tök bizakodó vagyok, és úgy gondolom, hogy lesz itt még koncert az év második felében, amire reális esély is van. Ugyanakkor az is gyakran eszembe jut, hogy tavaly is ezt játszottuk, bizakodtunk, mert valamiben csak bízni kell, utána meg jött a pofon. De azt érzem most, hogy olyan a karmánk, hogy az a tavalyi ígéret, miszerint augusztus 15-től lehet nagy koncerteket tartani, ez az idén végre összejöhet. Mivel járt a Halott Pénznek konkrétan ez az elmúlt bő egy ...
További részletek >>


Százmilliárdokkal hizlalták megkerülhetetlenné a kormányközeli elitképzőt

Két hónappal a 2010-es országgyűlési választás után a kormányra kerülő Fidesz majdnem a legmagasabb szinten képviseltette magát egy kis oktatási intézmény diplomaosztóján. Az ellenzéki frakcióvezetőből miniszterelnök-helyettessé előrelépő, hosszú ideje az ELTE jogi karának Politkatudományi Intézetében oktató Navracsics Tibor beszédéből a résztvevők arra emlékeznek a legjobban, hogy úgy fogalmazott, „eddig ellenszélben kellett működnötök, de most jön a hátszél”. A Mathias Corvinus Collegium (MCC) alapítója, Tombor András maga is arról beszélt a diákoknak, hogy a szűk után jönnek a bő esztendők. De azt akkor még senki sem tudhatta, hogy az onnantól évenként menetrend szerint érkező több százmilliós kormányzati dotációk csak a kezdetet jelentik, és tíz év múlva az oktatási szférában korábban nem látott ...
További részletek >>


Lantos Gabriella: Nem hiszem, hogy a kormány az uniótól kérne segítséget. Oldják meg a kórházak, ahogy tudják, és főleg hallgassanak

Eltelt egy év az első magyarországi megbetegedések óta, több, mint 15 ezer halottnál tartunk, és még mindig nem látszik a koronavírus-járvány vége. Ön szerint hogyan tovább? Január környékén voltak legutóbb hasonló adatok, de valójában azt érdemes vizsgálni, mikor volt először ilyen a helyzet: november eleje és közepe között. Akkor már annyira felfutóban volt a második hullám, hogy november 11-én korlátozásokat kellett bevezetni. Ezek vannak ma is érvényben, a szentestén kívül nem lazítottak rajtuk. Ennek ellenére ugyanott tartunk, mert a második hullám nem is ért véget, hanem a felénél elkapta a harmadik hullám. Tehát folyamatosan megyünk vissza oda, ahonnan a második hullám elindult. Ahhoz, hogy a korlátozásokról vagy az enyhítésről dönteni lehessen, szükség van egy olyan szabályrendszerre, ami megmutatja, milyen ...
További részletek >>


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük